SZENT IRÉNEUSZ (IRÉN) 130 körül született, görög származású keresztény volt. Széleskörű szellemi képzést kapott már ifjú korában és a szmirnai Szent Polikárp püspök tanítványa volt (aki viszont Jézus szeretett Szent Jánosánál, az apostolnál tanulhatott).

155 körül néhány szmirnai, görög és szír kereszténnyel elindult és 177-ben letelepedett Lyonban. Hamarosan keresztényüldözés tört ki és Iréneusz kapta a foglyok gondozásának feladatát. Elvitte a lyoniak köszöntését Szent Eleutherosz pápának Rómába. Ez a római út mentette meg a vértanúságtól Iréneuszt. Papja, majd a 90 éves Photinus püspök vértanúhalált szenvedett távollétében.

A pápa ajánlólevelével tért vissza Lyonba. A megmaradt keveseknek az üldözés elcsillapodása után püspöke lett. Gyors gyarapodás és missziós siker következett a Galliai egyházra. A gnosztikus tévedések ellen könyvet írt, de az ingadozó paptársait is erősítette. Kb. 14 évvel később a húsvét ünneplésének időpontjáról folyó kelet-nyugati vitában is eredményesen közben járt a keletiek és I. Viktor pápa között. Felsorolta az első tizenkét pápát a folyamatosság megmutatása érdekében.

A hagyomány szerint 200 körül szenvedett vértanúságot. Eszerint a várost katonák vették körül császári parancsra. Elfogták és kivégezték a keresztényeket. Iréneusz a súlyos bántalmazásokba halt bele. Szent Jeromos és Tours-i Gergely is megerősíti a vértanúság tényét, de ez a felfogás csak a negyedik században terjedt el. Lyonban egy 4-5. századból származó templom hirdeti a szent püspök emlékét.

Példája:

Az üldözésből erőt kell meríteni a békésebb időszakra!

Ez igaz a bántásokra, szeretetlenségekre is.

Olvasmányok: 2Tim 2, 22-26; (Zsolt 36, 3-6.30-31; Jn 15, 9.5); Jn 20-26 (v. vértanúk, v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: T19; C479; II346; F628; Z1577