SZENT HILÁRIUSZ (VIDOR, GLARUS) Poitiers-ben, az akkori Pictaviában (a mai Franciaország) született a IV. század elején, 310-ben. Előkelő pogány családból származott, kiválóan tanult, roppant tehetséges volt. A pogányság undorító romlottsága a kereszténységhez vezette a Szentírás tanulmányozása útján.

350 körül szülővárosa püspökévé választották, példás családi és keresztény életét ismerve. Sokat prédikált, magyarázta Máté evangéliumát. Küzdött az ariánusok ellen, hitvallásáért 356-ban Constantius császár száműzte, Kis-Ázsia Frígia nevű tartományába. Itt is kitartóan és bölcs mérséklettel küzdött az arianizmus ellen, sikerei miatt vissza is küldték hazájába.

Műveiben bölcsen és nagy tudományossággal írt, erősítette a hitet, és magyarázta a Szentírást. Elvek terén hajthatatlan volt, az emberek irányában azonban kimeríthetetlen türelemről és szelídségről tett tanúságot. Eredményeinek köszönhetően 361-ben a párizsi zsinaton minden püspök elfogadta a katolikus tanítást, az arianizmust kitisztították Galliából. Himnuszköltő volt, kezdeményezte a közösségi keresztény életet.

367. január 13-án halt meg, írja a “Jeromos-martyrologium”. Beszédeiért és kiváló írásaiért 1852-ben IX. Pius pápától az “egyháztanító” címet kapta.

Példája:

Minél hamarabb szokjad meg a higgadtságot!

Olvasmányok: 1Jn 2, 18-25; (Zs 109, 1-4); Mt 5, 13-19 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B10; C461; F0114; I55; T45