L. más Gergely: Nagy VII. Gergely
NAZIANZI SZENT GERGELY
330-ban született Nazianz mellett, Arianz városkában.
Apja a keresztény közösség püspöke volt. Athénben tanult, itt ismerkedett meg
Nagy Szent Vazullal (Bazileiosz). Tudása
gyarapítása érdekében sokat utazott. Apja kívánságának engedve 361-ben pappá szentelték, de a szíve a szerzetességhez vonzotta.
Barátját, Vazult még a remeteségbe is követte. A magányban megerősödve visszatért apjához, segítette az egyház vezetésében és az igaz hit védelmében. Vazul 370-ben Szaszima püspökévé szentelte, de ő soha nem foglalta el püspökségét, hanem Pontusban élt szerzetesi életet. 374-ben Nazianzoszban kormányozta apja egyházmegyéjét. Ezután újból szerzetes lett. Kitűnően küzdött az ariánusok ellen. Teodóziusz hatalomra jutása után elfogadta a meghívást, és 381-ben a konstantinápolyi zsinaton Konstantinápoly püspökévé választották. A széthúzások miatt le kellett mondania és visszatért Nazianzba.
389. vagy 390. január 25-én halt meg, Írásai, levelei és versei az ókeresztény irodalom
értékes darabjai.
Kiváló tanítása és ékesszólása miatt “Teológusnak” is nevezik.
Példája:
Értékes barátokat keress, de te is kincs legyél másoknak!
Olvasmányok: Ef 4, 1-7.11-13; (Zsolt 22, 1-6); Mt 23, 8-12 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)
Irodalom: B7; C459; F102; M967; T64