SZENT BONAVENTURA 1218 körül született az etruriai Bagnoregnióban, eredeti nevén mint Fidanza János. Apja orvos volt. Hároméves korában halálos betegségbe esett, édesanyja ekkor Assisi Szent Ferenc közbenjárását kérte. A nem remélt gyógyulás után ragadt rá a “bon aventura”(= jó szerencse olasz nyelven) név. Anyja ferencesnek nevelte.

Egy évig Orvietoban tanult a ferences főiskolán, de mindjárt utána 1236 és 1242 között Párizsban tanult bölcseletet és hittudományt. 1243-ban ferences szerzetes lett. Tanárrá nevezték ki már 24 éves korában. Rendtársait eredményesen tanította. Rendjét okosan és bölcsen kormányozta, amikor rendfőnökké választották. 1257 és 1274 közt volt rendje vezetője. A bencés-ágostonos eszme és az eredeti ferences regula között Bonaventúra középutat képviselt.

1273-ban albanói bíboros püspökké nevezték ki. Számos hittudományi és bölcseleti művet írt. A “doctor seraphicus” és “minden misztikus fejedelme” jelzőkkel szokták említeni. Aquinói Szent Tamás mellett a skolasztikus teológia legnagyobb tudósa volt. A világban Isten nyomait olvasta. Rámutatott, hogy Istent mindenkinek fel kell ismernie.

Lyonban halt meg 1274. július 15-én, a II. lyoni zsinaton. A lyoni Szent Ferenc templomban van eltemetve. 1482-ben avatták szentté, 1588-ban elismerte V. Szixtusz pápa egyházdoktornak, a “Doctor seraphicus” címet ekkor kapta.

Szent Bonaventúra a tükörgyárosok védőszentje.

Példája:

Ne csak szüleink jó szándéka vezessen az életbe,

tehetségeinket is hasznosítsuk tudatosan!

Olvasmányok: Ef 3, 14-19; (Zsolt 118, 9-14); Mt 23, 8-12 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B74; C480; F715; III55; M1062; T243; Z1601