ALEXANDRIAI SZENT ATANÁZ (görögösen Athanasziosz), 295-ben született Alexandriában, keresztény szülők gyermekeként. Ifjúkoráról nem sokat tudunk, nem tudjuk, kiknél tanult. Írja, hogy néhány tanítója az üldöztetésben vesztette életét. Csak több éves pusztai remetesége ismert. Itt Remete Szent Antal vezetése alatt alakult ki kemény jelleme. Élt-halt a tudományért, az egész szentírást fejből tudta.

Tudása miatt Sándor pátriárka 319-ben diakónussá szentelte. Mint diakónus részt vett a niceai zsinaton 325-ben, püspöke segítője volt Áriusz püspök ellen. A zsinat 318 püspöke ünnepélyesen elitélte Áriusz tévedését, és ebben óriási része volt Atanáznak.

328-ban egyhangú felkiáltással alexandriai püspök lett. A niceai egyetemes zsinat ugyan őt igazolta, de a szellemi győzelem ellenére továbbra is politikai üldözéseknek volt kitéve. Igaztalan vádakkal zsinat elé idézték, és hiába bizonyult be a vádak tarthatatlansága, az öregedő Konstantin császárt meggyőzték az ellenfelek, hogy Atanáz békétlenséget szít. Trierbe száműzték.

50 éven keresztül, öt császár alatt küzdött az arianizmus ellen. Emiatt öt alkalommal kellett száműzetésbe mennie, ott összesen 17 évet töltött el. A száműzetést arra használta, hogy ott is hirdette az isteni igazságot. Megírta Remete Szent Antal életrajzát, híveit, akik mindvégig hűségesen kitartottak mellette levelekkel kormányozta.

Az üldöztetések nem vették erejét, idős korában is töretlen erővel tevékenykedett. A sok üldöztetés sem tette keserűvé és megtorlóvá. Az igaz hit védelmének egyik legnagyobb alakja volt. 373-ban hunyt el. Ereklyéi 750 körül Konstantinápolyba kerültek, majd 1453-ban (Konstantinápoly török kézre kerülésekor) Velencébe, a Szentkereszt-templomba.

A fejfájás ellen szokták segítségét kérni.

Példája:

A nehézségeket fogadd úgy, hogy megedzzenek!

Olvasmányok: 1Jn 5, 1-5; (Zsolt 36, 3-6.30-31; Mt 5, 10); Mt 10, 22-25 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B45; C473; F502; II122; M957; T41; Z1522