MERICI SZENT ANGÉLA (ejtsd: mericsi) 1470 körül született Desenzano del Gardában, Brescia (ejtsd: Bressa) közelében. Korán árvaságra jutott, egy rokona nevelte őt és nővérét Saló városában. Már ekkor remetéskedésről ábrándoztak, el is vonultak egy közeli barlangba, nagybátyjuk azonban szerencsésen megtalálta őket és visszavezette a két kis “remetét” a gondviselő házba.
Alig volt 13 éves, amikor nővére is elhunyt. Ekkoriban lett elsőáldozó, majd ettől kezdve napi áldozóvá vált. Ferences harmadrendi lett, 1516-ban a Szentföldre akart zarándokolni. Útközben Kréta szigetén egy szerencsétlenség következtében megvakult, Jézus életének útját vakként járta végig. Látását hazafelé jövet visszanyerte, de mindezt isteni intésnek tekintette.
1525-ben visszatért Bresciába, 12 lányt gyűjtve maga köré, azokat a szeretet gyakorlataira oktatta.
1535-ben Szent Orsolya pártfogása alatt női szerzetestársulatot alapított, szegény lányokat neveltek a keresztény életben.
Meghalt Bresciában, 1540. január 27-én, ekkor már közösségük létszáma 100 fölé emelkedett. Borromeo Szent Károly milánói érsek pártfogásával váltak szerzetté, kb. 30 év múlva, később az orsolyiták közössége tanító renddé fejlődött. 1807-ben avatták szentté.
Példája:
Segíts minden veszélyeztetett emberen!
Olvasmányok: Pét 4, 7-11; (Zsolt 44, 11-17); Mk 9, 33-36 (v. szüzek, v. szent nők)
Irodalom: B17; C44; II237; M982; T293