TARTALOM:

1. Szentek a liturgiában - az egyház liturgiájában ünnepelt szentek

2. Szentek minden napra - az év egyes napjaihoz kapcsolódó szentek és névnapok

3. Neveink - keresztnevek és szentek betürendben

4. Ünnepeink - az egyházi év és a főbb ünnepek sora

5. Történelem - az egyház és a világ történelmének főbb egybeesései

6. Hasznos tudnivalók - szerzetesrendek, nevek jelentése, irodalomjegyzék, gondolatok

A SZENTEK

Az Egyház élő és meghalt hívei Krisztussal és egymással összetartoznak, és egymáson segítenek. Ez a szentek közössége, melyhez tartoznak: 1. a földön élő keresztények, vagyis a zarándokegyház; 2. a tisztítóhelyen szenvedő lelkek, vagyis a tisztuló egyház; 3. az üdvözültek a mennyországban, vagyis a megdicsőült egyház. (MKK110-111)

A zarándokló egyház az első keresztény időktől kezdve nagy kegyelettel ápolta a holtak emlékét. Krisztus apostolairól és vértanúiról pedig, mindig hitte az egyház, hogy még szorosabban egyek velünk Krisztusban. Őket tehát különös bensőséggel tisztelte a Boldogságos Szűz Máriával és a szent angyalokkal együtt. Később hozzájuk számítottak még másokat is, akik áldozatosabban követték Krisztus szűzességét és szegénységét; végül olyanokat is, akik a keresztény erények hősies gyakorlása, és karizmatikus isteni ajándékok miatt méltók arra, hogy a hívők tiszteljék és kövessék őket. (LG50)

A szentek sorstársaink, emberek ők is, csak éppen Krisztusnak tökéletesebb képmásai, ezért Isten az ő életükben feltünően nyilvánítja ki jelenlétét és arcát az embereknek. Bennük ő szól hozzánk, és ad jelet nekünk országáról. A szentek hamisítatlan tisztelete tevékeny szeretetünk erősségében rejlik; ezzel a szeretettel keressünk "példát a szentek magatartásában, részesedést közösségükben, támogatást közbenjárásukban”. (LG51)

Isten mindnyájunkat meghív az életszentségre, amely minden élethivatásban megvalósítható. A keresztény életszentség Krisztus követése a szeretetben. Krisztus követése pedig a nyolc boldogság lelkületét kívánja. (MKK230-232) A szentekhez imádkozhatunk, mert általuk is Istenhez fordulunk, és bennük Isten ajándékát magasztaljuk. (MKK376)

Az Egyház az év körforgásába beillesztette a vértanúk és a szentek emléknapjait, mert ők Isten sokrendbeli kegyelmével eljutottak a tökéletességre, már elnyerték az örök üdvösséget, és így az égben Istennek tökéletes dicséretet zengenek, érettünk pedig közbenjárnak. Az egyház a szentek égi születésnapján a Krisztussal együttszenvedő és Vele együtt megdicsőült szentekben a húsvéti misztériumot hirdeti. A hívők szeme elé állítja példájukat, mely Krisztus által az Atyához vonz mindenkit, és a szentek érdemeire hivatkozva esdi ki Isten áldását. (LK104)

A szentség lényege nem a karizmákban és a csodákban van, hanem csakis abban, hogy a szentek a lehető legtökéletesebben szeretik Istent és Istenért az embereket. A szentek hirdetik nekünk a kegyelem valóságát, meglátható bizonyságot tesznek Krisztus Egyházának igazságáról. A szentek hirdetik a kegyelem gazdagságát és a kegyelem erejét. Megmutatják nekünk az élet egyedül helyes útját és bizonyítják az ember teljesítőképességét és méltóságát. Ők az evangéliumi élet lángelméi, ebből érthető sokszor rendkívüli viselkedésük a világ kisértéseivel szemben, az evangélium terjesztésében, embertársaik segítésében. A szentek az emberi méltóságnak is leghatalmasabb védői és bizonyságai. Az ő életük azt is megmutatja nekünk, miképen lehet ilyen, a szentek példájában bemutatott, igazán emberi embernek lenni. (I3)

Röviden, pár sorban óriási egyéniségeket jellemezni, közel hozni, bizony nagy feladat. Minden szerző a maga módján iparkodott ezt megoldani. Persze, csak több-kevesebb sikerrel. Természetes, hogy nem is sikerülhet egészen, hiszen “nagyobb az Isten a mi szívünknél” (1Jn 3, 20). Ami írásunkból kimaradt, azt Isten kegyelme és az olvasó hite hivatott pótolni. Mert hála Istennek, nekünk hívő embereknek ezek az életrajzok nem puszta dokumentumok, nem csupán az elmúlt idők dokumentumai. Hőseik ma is élnek, Istennél. Istenben élnek, onnan figyelnek szeretettel ránk és nyújtják felénk testvéri segítő kezüket. Ezért aztán imádságos jókívánsággal bocsátjuk útjára ezt a programot. Olvasóinkban is hasonlóan munkálkodjék Isten Lelke, mint szentjeinkben munkálkodott. Szent Ágoston így bíztat: “Nem szakadt le a híd, miután ők átmentek rajta, sem a forrás nem száradt ki, amelyből ittak”…(T4)

id. Rieth József Szentjeink című műve Creative Commons Nevezd meg!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.