BOLDOG APOR VILMOS Segesváron született 1892. február 29-én, sokgyermekes családban. Édesapját korán elveszítette, édesanyja mély vallásos neveltetést biztosított számára. Már korán megérezte papi hivatását, az soha meg nem ingott. 1910-ben Innsbruckban kezdte meg papi tanulmányait.

1915. augusztus 24-én pappá szentelték Nagyváradon. Gyulára került káplánnak, majd néhány hónapig katona-vonaton szolgált. 1918-ban Gyulán plébános. 1929-ben címzetes apátnak nevezték ki. Tanúja a Tanácsköztársaságnak, Trianonnak és a II. Világháború kitörésének. Tapasztalta a szociális gondolat megerősödését, a népmissziók fellendülését és az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus hatását.

1941. februárjában XII. Piusz pápa kinevezte és felszentelték a győri egyházmegye 72. megyéspüspökévé. Nyája jó pásztora volt. Mindenki számára elérhető volt, a krisztusi szeretetet sugározta magából. Szelíd volt és alázatos, de ha kellett, bátran kiállt az igazság mellett és a leggyengébbek védelmére.

1945. március 29. nagycsütörtökön volt az utolsó miséje a püspökség óvóhelyén. 1945. március 30-án halálos lövéseket kapott egy szovjet katonától az óvóhelyen tartózkodó nők védelme közben. 1945. április 2-án éjjel 1 óra 5 perckor meghalt.

Hamarosan felvetődött a boldoggáavatás gondolata, de a politikai tiltás miatt csak 1989-ben lehetett felállítani a bíróságot, és csak 1990-ben látogathatta meg sírját, valamint vértanúságának helyszínét vatikáni küldöttség. 1997. november 9-én II. János Pál pápa Rómában boldoggá avatta.

Példája:

A gyengéket, kiszolgáltatottakat meg kell védenünk!

Olvasmányok: püspökök vagy vértanúk.

Irodalom: Balássy László: Apor Vilmos a vértanú püspök

Vértanúink-Hitvallóink, 1997.június