PENYAFORTI SZENT RAJMUND 1175-ben Barcelona közelében született, Pennafort várában. Családja katalán volt, a királyi házzal állt rokonságban. Tehetségesen tanult, híres tanár volt Barcelonában, majd Bolognában, bölcseletet és egyházjogot tanított.

A barcelonai egyházmegye kanonokja lett 1219-ben, majd a püspök általános helynöke. 1222-ben a domonkos rendbe lépett, fáradhatatlanul prédikált a mórok ellen. IX. Gergely pápa rendeletére az egyházjogi dekretálisok gyűjteményét állította össze.

Később rendje elöljárója lett, igen jó szabályokkal kormányozta rendjét. Pápai megbízásra átdolgozta az addigi gyóntatási joggyűjteményt a Decrates Gregorii IX-et. A bűnbocsánat szentségének jó és gyümölcsöző kiszolgáltatásáról szóló 'Summa casuum' című írása kiemelkedő.

Támogatta Nolaszkó Szent Péterrel a fogolykiváltók rendjének (mercedariek rendje) megalakulását és működését. Ezek a fogoly keresztény rabszolgák kiváltásával foglalkoztak. Ekkor a spanyol félsziget még a mórok uralma alatt volt

1275. január 6-án halt meg Barcelonában. 1601-ben avatta szentté VIII. Kelemen pápa, 1671-ben került be a római kalendáriumba, akkor január 23-ra. A liturgikus reform során került ide, közelebb halála napjához.

Példája:

Legyél sokoldalú és nagyon szorgalmas!

Olvasmányok: 2Kor 5, 14-20; (Zsolt 102, 1-18); Lk 12, 35-40 (v. férfi szerzetesek)

Irodalom: B9; C460; F107; I89; M850