ÁRPÁD-HÁZI BOLDOG KINGA 1224. március 4-én született. IV. Béla fejedelmünk és Laszkarisz Mária legidősebb leánya. Testvérei: Boldog Jolán, Boldog Konstancia és Szent Margit. Szüzességi fogadalmát államérdekből feloldották, V. Boleszláv krakkói herceggel, “Szemérmes Boleszlávval” jegyezték el 1239-ben.

Királynéként is buzgón imádkozott (a hagyomány imájának tulajdonítja, hogy Lengyelország megmenekült a tatárdúlástól), ápolta a szegényeket és betegeket.

Amikor a tatárjárás után hazalátogatott Magyarországra, Szlatinán kapott ajándékba egy sóbányát. Ő a szokásoknak megfelelően az egyik tárnába dobta aranygyűrűjét. Krakkóba visszatérve Wieliczkánál ásatni kezdett és csakhamar sóra bukkantak. Egy sótömbben megtalálták a Máramarosban eldobott gyűrűjét. A bányászok jámbor hagyománya azt tartja, hogy a sóbánya költözött át Lengyelországba. Ez a híres bánya Lengyelország első és legnagyobb sóbányája, igen látványos sószobrokkal és földalatti templommal.

Férje halála (1279. december 7.) után, klarissza apáca lett a Krakkótól délkeletre levő ószandeci kolostorban. Ennek főnöknőjeként halt meg 1292. július 24-én.

Sírja búcsújáróhely lett. 1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta. 1695-ben XII. Ince pápa Lengyelország védőszentjei közé sorolta, XI. Kelemen pápa pedig 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította.

Példája:

Királynőként, vagy özvegyként, de akár egyszerű tanulóként imádkozz, segíts másokon...!

Olvasmányok: Sir 26, 1-4.16-21; (Zsolt 15, 1-2.5.7-8; Mt 5, 3); Lk 12, 32-34 ((v. szüzek, v. szent nők)

Irodalom: Z1610; F724; III61; C482