ÁRPÁD-HÁZI BOLDOG JOLÁN (JOLÁNTA) 1238 körül, a tatárjárás előtt született. Szülei voltak IV. Béla királyunk és Laszkarisz Mária konstantinápolyi hercegnő. Testvérei híres szentek voltak Boldog Kinga, Boldog Konstancia és Szent Margit. Szentek voltak a távolabbi rokonságában is. A tatárjárás izgalmai közepett ő is menekült szüleivel. Öt éves korában Boldog Kinga gondozásába került, aki a lengyel Szemérmes Boleszláv királynak volt a felesége. A kis Jolánnak Kinga anyja helyett anyja és példaképe lett. Sokat mesélt a kislánynak szentéletű rokonairól.

1256-ban Jolán is házasságot kötött, férje Jámbor Boleszláv fejedelem, a kaliszi és gnieznói herceg. Három lányuk született, Hedvig, Erzsébet és Anna. Férjét útjain szerette kísérni, mindenütt a szegények gondjainak enyhítésén fáradozott, Gondozta az árvákat, betegeket. Nem feledkezett meg magyar és lengyel hazájáért önmegtagadásokat és vezekléseket vállalni. Két klarissza kolostort alapított a ferences eszmény hatása nyomán.

Soha nem erőszakolta akaratát férjére, szerényen csodálta férjében az Úr Jézus képmását. Férje is nagy szeretettel fordult feléje. Jolán tartózkodó bölcsességével, meleg szeretetével és sok imájával egyházának is nagyon sok jót tett. Férje háborús utazásait mindég fokozott imával segítette.

1279-ben meghalt férje, ekkor belépett a sandeczi klarissza kolostorba, ahol akkor már Boldog Kinga várta. Vagyonát szétosztotta az egyház és rokonai közt. Később, Kinga halála után a gnieznói kolostor főnöknője lett. Ebben a kolostorban egyik lánya is klarissza szerzetes volt. Jellemző volt Jolánra a ferences szegénység, egyszerűség, és az Üdvözítő szenvedéséről való elmélkedés.

1298. június 11-én halt meg, sírja a gnieznói kolostor kápolnájában zarándokhely. 1631-ben megindították boldoggá avatását, és XII. Leó pápa avatta boldoggá 1827-ben.

Példája:

A ferences szegénység követői a pénz rabságára mondanak nemet.

Olvasmányok: 1Jn 3, 14-18; (Zsolt 33, 2-11; Jn 13, 34); Lk 6, 27-38 (v. szerzetesekről)

Irodalom: II298; C184; F615; Z1553