SZENT JÚDÁS
TÁDÉ a tizenkét tanítvány egyike, Jézus rokona, unokatestvére.
(Mk 3, 18; Mt 10, 3) Máté és Márk az árulótól való megkülönböztetésül Tádénak
(Taddeusnak, egyes kéziratokban
Lebbeusnak) nevezi, János pedig hozzáteszi: “nem az áruló”
(Jn 14, 22). Atyja Alfeus-Kleofás volt (van, aki állítja, hogy Szent József testvére), anyja pedig Mária, a Szent Szűz “nőtestvére”, vagyis közeli rokona. Ismert
két unokája, tehát családos ember volt. Egyesek valószínűsítik, hogy a kánai esküvő vőlegénye ő volt. Valószínűleg jómódú földműves lehetett az apostol a meghívása előtt. Az utolsó vacsorán ő kérdezte meg az Urat, miért csak az apostoloknak, és nem a világnak
nyilvánította ki magát. (Jn 14, 22)
Biztos adat működéséről a 64-66 körül írt levele.
Működéséről semmi biztosat nem tudunk, még a hagyomány sem egységes róla. Egy legenda szerint apostolként hirdette az evangéliumot, de ugyanakkor Edesszában is a 70 tanítvány egyikének említik, bár ez valószínűleg tévedés. Régi hagyomány szerint Mezopotámiában hirdette az evangéliumot, majd Simonnal közösen munkálkodtak Perzsiában, és ott,
Suanir városában lefejezéssel szenvedett vértanúhalált. Mégis a legvalószínűbb, hogy Palesztinában, Beirutban szenvedett
vértanúságot.
Simonnal közös ünnepüket Rómában a 9. századtól ezen a napon ülték meg. Kezében jézus képével szokták ábrázolni. Különösen reménytelen ügyekben kérik segítségét.
Tanuld meg:
Az ismeretlen, háttérben dolgozó munkatársak is Isten munkatársai!
Olvasmányok: Ef 2, 19-22; (Zsolt 18, 2-5); Lk 6, 12-19
Irodalom: B117; BL898,1104,1765; C493; IV.121; M1208