ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC püspök és vértanú okt. 17.

L. más Ignác: Loyolai

ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC valószínűleg Szíriában született az első század közepén. Antiochiában Euodiosz püspök után Szent Péter második utóda volt. Antiochia a római birodalom keleti részének székhelye volt, pogánykeresztényekből alakult itt először hitközség. Volt itt egy zsidókeresztény csoport is. A konfliktusokat csak gyarapította a gnosztikusokkal való küzdelem is.

A Domitianusz császár üldözése ugyan lényegében a lázongó zsidók ellen irányult, azonban a feljelentések miatt sok keresztény került vád alá, mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni. Ignácot is feljelentette valaki 110 és 115 között, elfogták és állhatatossága miatt vadállatok elé dobásra ítélték.

Megkötözve szigorú katonai őrizettel Rómába vitték. A hajó a kisázsiai kikötővárosokat érintette, így az ottani keresztények találkozhattak a fogoly Ignáccal. Útközben hét levelet írt a különböző egyházakhoz, ezekben tanított Krisztusról, az Egyház szervezetéről, keresztény életről. Sokat szenvedett a kísérő katonák önkényessége miatt.

Rómában az egyik állami ünnepen az amfiteátrumban a nézők szeme láttára tépték szét a vadállatok. Halálát bátran fogadta. Tertullián mondja: “A mártírok vére keresztények magva”. Földi maradványait a keresztények Antiochiába vitték

Gondolat:

Bajban ne ess kétségbe! Az élet nem állhat meg! Reménykedj!

Olvasmányok: Fil 3, 17-4, 1; (Zsolt 33, 2-9; Jak 1, 12); Jn 12, 24-26 (v. vértanúk, v. lelkipásztorok)

Irodalom: I124; C378; T5

(Pihenj is!)