Szelepcsényi György (1595-1685)
1637
papír, rézmetszet; 21x13 cm
Esztergom, Keresztény Múzeum; ltsz.: 2320

Ovális mellkép, barokk kartusban címerrel és latin felirattal, amely felsorolja Pázmány címeit: bíboros, esztergomi érsek, örökös gróf, Magyarország prímása, Mátyásnak a szent római birodalom császárának legfőbb és titkos kancellárja és tanácsosa.
Szelepcsényi György (1595-1685) híres rézmetsző, előbb tanítványa, majd utóda lett Pázmány Péter érseknek (1570-1637), akinek nagyrészt köszönhető, hogy Magyarország újra katolikussá lett. 
Hálából készítette el patrónusa mellképét. Latin disztichonnal indokolja művét:   Corporis effigiem Pazmanni, haec monstrat imago Effigiem mentis scriptio docta refert
Vagyis: Pázmány külsejének vonásait mutatja e kép, lelkét írásai és tanítása mutatja. (Cs.P.)

Vayer Lajos: Pázmány Péter ikonográfiája, Budapest, 1935. 23, IV. kép; 
Pataky Dénes: A magyar rézmetszés története. Budapest, 1960, 228. kép, 313.
 

1714. december 9.
Esztergom, Főkáptalani Levéltár; Lad. 49. Sine fasciculo et numero

Eredeti, 550x380 mm, hártyafüzet vörös bársonykötésben. Aranyszínű selyemzsinóron függő, ép vörös viaszpecsétjének átmérője 142 mm, a pecsétet védő fatokkal együtt 185 mm. A pecsétmezőben csücskös talpú négyelt pajzs. A pajzsot zárt korona alatt az Aranygyapjas-rend rendjele veszi körül. Pajzstartó: a lebegő osztrák császári korona alatt kiterjesztett szárnyú, jobb lábának karmaival kardot és jogart, bal lábának karmaival országalmát tartó, kétfejű sas. 
Körirata: CAROL(US) . VI . D(EI) . GRATIA . ROM(ANORUM) . IMP(ERATOR) . S(EMPER) . A(GUSTUS) . GER(MANIAE) . HISP(ANIAE) . HUN(GARIAE) . BOH(EMIAE) . IT(E)R(UM) . SIC(ILIAE) . HIER(USALEM) . ET . INDIARU(M) . R(E)X . ARC(HI)D(UX) . AUS(TRIAE) . D(UX) . BURG(UNDIAE . BRA(BANTI)E . MEDIOL(ANI) . PR(INCEPS) . SUEV(IAE) . CATAL(ONIAE) . MAR(CHIO) . S(ACRI) . R(OMANI) I(MPERII) . COM(ES) . HABSBURGI) . FL(ANDRIAE) TYR(OLIS).
III. Károly Magyarország királya, e néven VI. római császár, Magyarország prímásának Keresztély Ágost bíboros, szász herceg kérésére és az ő érdemeire való tekintettel, utódainak, Magyarország prímásainak a Római Szent Birodalom örökös hercege címet adományozza. Az esztergomi érsekek ezen rangemelését az 1715. évi országgyűlés is becikkelyezte. Keresztély Ágost születésénél fogva használhatta a hercegi címet. Utána még tizennégy prímás, utoljára Mindszenty József bíboros, vehette fel címerébe a hercegi koronát, mígnem XII. Pius pápa 1951-ben az egyház összes főpapját eltiltotta a világi címek és rangok használatától. (H. A.)

Török János: Magyarország prímása. Közjogi és történeti vázolat. I-II. Pest, 1859. II. 180; 
Acta Apostolicae Sedis. 43 (1951) 480; 
Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata. Budapest, 1970. 

Ismeretlen mester
Hodász, 1787
tempera, fa; 88x60x10 cm
Nyíregyháza, Görög Katolikus Egyházművészeti Gyűjtemény; ltsz.: L. 13.

Az ikon egykor a hodászi (Szatmár megye) görög katolikus templom ikonosztázionjának első sorában foglalt helyet, a kánon szerint a központi liturgikus ún. Királyi kapu bal oldalán. A Hodigitria, azaz Útmutató Istenszülő ábrázolása ez, ahol Mária a bal karján tartott Gyermekre, Krisztusra, vagyis az egyedül üdvözítő útra mutat rá. Az Istenszülőt ábrázoló ikonográfiai típus közt ez az egyik legelterjedtebb, a hagyomány szerint Szent Lukács festette prototípusát. Az ikon provinciális mestere hűen ragaszkodik a több száz éves képi tradícióhoz. A Kárpát-vidéki posztbizánci ikonfestészet korabeli gyakorlata szerint az ábrázolás fémborítót felidéző, aranyozott ornamentális háttér előtt jelenik meg. (P.B.)
 

Ismeretlen magyarországi ötvös
1760 körül
ezüst, aranyozott rátétekkel; mag.: 54 cm.
Szentendre, Szerb Egyházi Múzeum

A Mihály arkangyalnak szentelt grábóci szerb ortodox kolostort a török hódoltság idején, 1585-ben, dalmáciai szerzetesek alapították. Magyarország dunántúli térségének egyetlen ortodox szerzetesi közösségeként a 17. század folyamán jelentős szellemi központtá fejlődött. Azonban fénykorát a kolostor a törökök kiűzése után a 18. században élte, amikor a korábbi templom alapjain egyhajós, homlokzati toronnyal és kupolával ellátott barokk stílusú templom épült. A nagyszabású munkálatok befejeztével, 1760 körül, feltehetően a monostori közösség kifejezett szándéka és közbenjárása nyomán, ismeretlen magyarországi ötvösműhelyben, elkészült az új kolostor-templom építészeti formáit sajátos módon követő szentségtartó. Az ezüstből és aranyozott rátétekből készült templomot mintázó szentségtartót, a barokk művészetre jellemző módon, négy angyal tartja, ami a műtárgy szakrális jelentőségére, valamint rendeltetésére is utal. Igazodva a grábóci kolostor-templom bizonyos késő bizánci reminiszcenciákat is tükröző alaprajzi szerkezetéhez, a szentségtartó oldalaira, filigránhálós szalaggal közrefogott, mívesen megmunkált rácsos ablakokra és ajtókra emlékeztető elemek kerültek. Ezekhez a változatosan elkészített rátétekhez a templom homlokzati részén egyszerűen megmunkált építészeti motívumok is kapcsolódnak, kiemelve ezáltal a szentségtartó egyhajós szerkezetét és karcsú formáit. Ugyanakkor a szentségtartó változatos és dinamikus megjelenését a hangsúlyosabb harangtorony és a két kupolatorony adja, amelyek kialakítása kissé eltér az eredeti grábóci kolostor-templom építészeti megoldásaitól. A szentségtartó készítésének az idején a Duna menti térség szerb egyházművészete, elszakadva középkori és késő bizánci jellemvonásaitól, egyre erőteljesebben a barokk művészet felé fordult, amit jól példáz a grábóci kolostor szentségtartója is. (V.K.)

Somogyi Árpád: Szentendrei Szerb Egyházművészeti Gyűjtemény, Budapest, 1970.