A koronamásolat 1999-ben készült Budapesten. 
 

A magyar Szent Korona a felségjog legfontosabb és legrégebbi szimbóluma volt a monarchia időszaka alatt, vagyis majdnem tíz évszázad során (egészen 1946-ig), míg napjainkban a magyar nemzet szimbóluma. 
A szentek élettörténetével kapcsolatos irodalom egyik hagyománya szerint II. Szilveszter pápa 1000-ben vagy 1001-ben állítólag koronát küldött a fiatal Árpád-házi Vajk királynak, akit gyermekkorában István névre kereszteltek. A választás valószínűleg azért esett az István névre, mert a Passaui egyházmegye szent protomártirjának a védelme alá kívánta helyezni magát. 

Mindenesetre az biztos, hogy ez nem a pápai korona. A magyar Szent Korona lenyűgöző aranyműves összeillesztési munka, ami morfologikusan egyedülálló darabbá teszi művészeti minősége miatt is. Két különböző részből áll, melyek különböző korból származnak és különböző stílusúak. Az alsó rész egy arany abroncs, amelyen háromszögletű és félkör alakú elemek helyezkednek el, VII. Dukas Mihály császár (1071-1078) korabeli (vagy kevéssel azelőtti) bizánci ötvöstárgy. 

Az 1978-ban elkezdett kutatói és restaurálási munka bebizonyította, hogy ez a korona, amit "görög"-nek hívnak, eredeti állapotában van, néhány drágakő és öt függő kicserélésétől eltekintve. Az abroncson nyolc, majdnem négyzet alakú zománckép található. A korona előoldalának a közepén félkörívesen felmagasodik az ékszerekkel díszített trónon ülő Pantokrator Krisztus teljes alakú képe két stilizált ciprusfa között és egy-egy kerek mezőben a név kezdőbetűi láthatók. Az alatta lévő képeken, a Pantokrator két oldalán Mihály és Gábor arkangyalok mellképe található, akik lándzsával a kezükben őrzően fordítják felé tekintetüket; majd következnek a Szent harcos György és Demeter és a Szent orvos Kozma és Damján. A korona hátoldalán, valószínűleg Magyarországra érkezésével kapcsolatos három történelmi személy látható. Mindegyik felismerhető a feliratok alapján. Fent Dukas Mihály, császár, aki a földi hierarchia élén áll, mint ahogy Krisztus a mennyei hierarchia élén áll. Képmása Krisztuséval tükörképszerűen helyezkedik el. Uralkodói jelképként labarumot és kardot visel. Az abroncson látható Bíborban született Konstantin császár és I. Géza, Magyarország királya (1074-1077), akit a "Turkok", vagyis a magyarok királyának hívtak. Rangját, ami valamivel alacsonyabb, mint a császároké, az jelzi, hogy míg azok névfelirata bíborvörös, Gézáé sötétkék zománcú. Továbbá a tekintete nem teljesen szembenéz, mint Dukas Mihályé és Konstantiné, hanem jobbra irányul, a császár felé. A kritika vitatja, hogy ez a három zománc a korona elkészítésével egyidejű-e vagy később került alkalmazásra. 

A corona graeca majdnem biztosan női korona volt, talán Géza király feleségének, a bizánci hercegnőnek készült. Egy másfajta értelmezés szerint, amit Kovács Éva 1980-as tanulmánya kiegészítéseként ismertet, lehet hogy a görög korona készítése 1067-re tehető, a két Dukas testvér egyidejű uralkodása időszakára; ebben az esetben a zománc képen "Kont" felirattal szereplő személy nem a fia Konstantin, hanem a testvére Konstanz. A korona ajándékozása tehát egy összetett politikai szövetség keretébe helyezhető, mely kapcsolatban állt Géza fejedelemnek a trónhoz való jogának elismerése érdekében vívott harcaival.

magasság 17,9 cm (függők nélkül); átmérő 19,8-20,9 cm.
 

XII. század vége
hegyi kristály, arany, ezüst filigrános és granulációs kidolgozással
hosszúság 37,5 cm.

A jogar egy olyan szokatlan formájú bot, amelynek a hegyén három oroszlán profil metszetével díszített nagy hegyi kristály gömb van. Kinézete alapján a Fatimiták művészete keretébe sorolandó és arra lehet gondolni, hogy talán valamelyik európai uralkodó, - mint  pl. Szent István sógora, II. Henrik császár kincstárába tartozhatott. A kristálygömb filigrános és granulációs megmunkálású arany foglalatba illeszkedik. A közepén a mágikus végtelen csomó motívuma látható, ami a középkorban talizmán hírében állt. Ugyanezen célból kis arany gömböcskék csüngenek a láncocskákon, bajt elhárító, halk csilingelő hangot adva. 

A jogar nyele aranyozott ezüstből készült, szerényebb kivitelezésben  és az arany rész filigrános motívuma ismétlődik meg felületén. A jogar létrejötte III. Béla uralkodási idejére vezethető vissza.
 
A jogar és az országalma a magyar katolikusok ajándéka Szent X. Piusznak (1903-1914)
 

Jóval későbbi korból származik, bár szerepét a koronázási jelvények között tanúsítja egy országalma Szent István kezében azon a paláston amit a királyi pár a székesfehérvári Szűz Mária Templomnak ajándékozott (ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található). Ehhez hasonló glóbusz látható I. Imre (1196-1204) kezében, saját pecsétjén. Tetején az apostoli kettős kereszt van, mely jelképet a magyar királyokkal hozták összefüggésbe, legalábbis III. Béla uralkodása óta. 

Ez az országalma azonban az Anjou korra vezethető vissza, mivel az Árpád-ház sávokkal átszelt négy részre osztott címerét és az Anjouk liliomait viseli. Az országalmát valószínűleg Róbert Károly részére készítették 1301-ben történt megkoronázása alkalmából, összevonva személyes címere elemeit egyéb, kifejezetten magyar és árpádházi elemekkel (kettős kereszt és a sávok) azért, hogy látható módon is legitimizálják a magyar trónra lépését.

13. század első negyede
piszkei vörös tömött mészkő („vörösmárvány”);  magassága 17 cm.

A sommásan megformált királyfej az Árpád-kori szobrászat legszebb emlékei közé tartozik. Az egykori kalocsai, ún. második, francia mintára kápolnakoszorús szentéllyel épült érseki székesegyház egyik domborművéhez tartozhatott. A székesegyház múlt századi ásatások során előkerült építészeti faragványainak legjavát a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
 A hátul is gondosan megmunkált férfifejen három görögkereszttel díszített nyitott abroncskoronát látunk, amelynek formája azonos a III. Béla király sírjában talált halotti koronával. A leegyszerűsített és nyugodt formák, a szakáll, a bajusz és a haj párhuzamos, egyenes vonalakkal történt kidolgozása, a tágra nyitott szemek méltóságteljes és monumentális kifejezést adnak a fejnek.
 Az ábrázolt kilétét nem lehet megállapítani. Erre vonatkozóan eltérő vélemények láttak napvilágot. Néhányan Szent István királyra gondoltak, mások arra, hogy valamelyik bibliai király feje volt, míg legutóbb az a gondolat merült fel, hogy egy Maiestas Domini kompozíció Krisztusfeje is lehetett. (T.Gy.)

Haynald Lajos kalocsai érsek 1873-ban adományozta a Nemzeti Múzeumnak, innen került a Szépművészeti Múzeumba, 1973 óta a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria; ltsz.: 53.364

Bizánc, 12. század vége
aranyozott ezüst lap fa magon, rekeszzománc díszítéssel; 35x25 cm
Esztergom, Főszékesegyházi Kincstár; ltsz.: 64.3.1.

Keresztereklye tartó ünnepi ikon, amelynek középső, ébenfa kettős keresztje őrizte egykor az ereklyét. A táblán felül két angyal, középen Nagy Konstantin és Szent Ilona ábrázolása, lent két jelenet, Krisztus elvezetése a keresztre feszítéshez és a keresztről levétel láthatók. A domború díszítésű, aranyozott ezüst applikált kereten arabeszk-motívumos négyzetek és alakos ábrázolások váltogatják egymást. A négyzetes mezők zöld zománcozás nyomait viselik. A külső kereten felül a Deézisz, majd Szent Vazul, és Szent Miklós püspökök, alul a katona-szentek: Szent Demeter és Szent Tivadar alakjai kaptak helyet. A jobb felső és alsó sarka későbbi kiegészítés. (Cs.P.)

13. század 3. harmada
aranyozott ezüst, ametiszt, zafír, türkiz, gyöngy; 
mag.: 6,2 cm, átm.: 17 cm
Lelőhely: Budapest-Margitsziget

A nyolc liliomos tagból álló korona sarnírjait hármas szőlőlevél motívummal díszített szögek fogják össze.  A korona 1838-ban került elő egy gyűrű és más tárgyak kíséretében az Árpád-ház egyik tagját rejtő sírból a Margit-szigeti domonkos apácakolostorból, amelyben 1252-től haláláig, 1270-ig élt IV. Béla leánya, Margit (1943-tól kanonizálták), akitől a sziget mai neve is ered. A sír tulajdonosaként leginkább V. István király (1270-72) jöhet számításba, illetve felmerült még, hogy a sírban unokaöccse, a helyszínen felkoncolt Béla, Bosznia és Macsó hercege (+1272) nyugodott volna. Az ötvöstárgy a IX. (Szent) Lajos francia király udvarából elterjedő nemzetközi stílus legkorábbi magyarországi emléke, feltehetőleg importdarab, ugyanis a IV. Béla udvarából származó ötvöstárgyak áttört díszítésükkel ettől eltérő markáns stílust képviselnek. (K.E.)

Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum;. ltsz. 1847.43.a