SZENT LAJOS 1214.(1219.) április 25-én született Poissyban, anyja Szent Blanka. Atyját, VIII. Lajost tizenkét esztendősen elvesztette, és így 1226-ban Franciaország királya lett, IX. Lajos. A tényleges kormányzást 1236-ban vette át. A trónon is aszkéta maradt, mert anyjától tanulta, hogy inkább a halált kell választania, mint a súlyos bűnt. Kitűnt a bűnbánatban, az imádságos szellemben, a szegények szeretetében. Az alázatosság és jámborság példaképe volt. Anyjával az ő szerepük a francia történelemben olyan, mint nálunk Szent István, vagy Szent László, a németeknél Szent Henrik, a spanyoloknál Szent Ferdinánd, vagy az angoloknál Nagy Alfréd. Ő a keresztény fejedelem eszményképe.

Házasságot kötött, és 11 gyermeke volt, akiket gondosan nevelt.

Az ország kormányzásában is a békére, alattvalói jólétére törekedett. Gondoskodott a nép lelki szükségleteiről is. Segítette az egyházi életet, minden lehető módon.

1248-ban keresztes hadjáratba vonult, ahol 1250-ben fogságba esett. Drága pénzen váltották ki a fogságból. Továbbra is a keresztes hadak ügyében fáradozott, és 1267-ben egy újabb keresztes hadat vezetett. Útközben Karthágó (Tunisz) közelében halt meg 1270. augusztus 25-én hosszú súlyos betegség után. Csontjait Saint Denysbe vitték. 1273-ban megindította X. Gergely pápa a szentté avatási eljárását, és 1297. augusztus 6-án, VIII. Bonifác pápa alatt szentté is nyilvánították.

Példája:

Inkább holtan, mint halálos bűnben!

Olvasmányok: Iz 58, 6-11; (Zsolt 111, 1-9; Jn 13, 34); Mt 22, 34-40 (v. szent férfiak)

Irodalom: B94; C486; F825; III245; M1127; Z1663