KÁRMEL-HEGYI BOLDOGASSZONY

A Bibliai Kármel hegye ősidők óta szent tiszteletben állt. Illés próféta is védelmezte itt az élő Istenbe vetett hit tisztaságát. Már egy 570 táján írt tudósítás említ egy Elizeusról nevezett kolostort a hegyen. 1160-ban Illés próféta kolostora és a prófétaiskolának nevezett barlang leírása szerepel emlékeink között.

A 12. században néhány remete erre a hegyre vonult el a világtól. 1212-ben Brocard (aki francia szülőktől Jeruzsálemben született remete) alapszabályt kért Albert apostoli kiküldött és jeruzsálemi pátriárkától. Ezekkel az alapszabályokkal alakult meg az Istenszülő Szűzanya pártfogása alatt a szemlélődő életet élő karmeliták rendje. Szent Bertold és Szent Brocard erényei sok hivatást és fogadalmat eredményeztek, a karmelita szerzetesek elterjedtek egész Európában.

Az angol Stock Szent Simon húsz évig élt egy öreg fatönk odvában remete életet. Szűz Mária megjelenése nyomán a karmelita rendbe lépett, és a Szentföldre zarándokolt. Hat évet töltött a Karmel-hegyi kolostorban. Hazatérése után a rend generálisává választották. Egy újabb látomásban a Szűzanya skapulárét, vagyis egy vállruhát mutatott neki. Ennek viselete ezután rendkívül gyorsan terjedt. 1245-ben megalapította a Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja társaságát.

A skapuláré ünnepét a Karmell-hegyi Boldogasszony ünnepe címen V. Szixtusz pápa, majd XIII. Benedek pápa hagyták jóvá.

Gondolat:

Gyakorold a csendben, magányban végzett elmélkedő imát!

Olvasmányok: Zak 2, 10-13; (Lk 1, 46-55; Lk 11, 28); Mt 12, 46-50 (v. Szűz Mária olv.)

Irodalom: B74; BL931; C480; F716; III70; M1063; Z1601

SzVU énekek: 255, 284, 285, 286, 287, 288, 289, 290, 291, 292, és még sok más Máriáról szóló.