L. más Fülöp: Néri

SZENT FÜLÖP apostol Betszaidából származott, halász volt, ott élt a Genezáreti tó mellett. Keresztelő Szent János tanítványa volt meghívása előtt, azonban Andrástól értesülve a messiási remények megvalósulásáról, azonnal felébredt benne a Jézushoz való csatlakozás vágya. Jézust hívására felnőtt-férfi kora ellenére azonnal követte (Jn 1, 43-49), pedig egy hagyomány szerint feleségét és három lányát kellett otthon hagynia. Pár nap múlva barátját Nathanaelt (Bertalant) is Krisztushoz vezette.

Jézus szűkebb, bizalmasabb környezetéhez tartozott. A kenyérszaporítás előtt Fülöpöt kérdezte Jézus, hogy “honnan veszünk ennyi népnek kenyeret?” (Jn 6, 5-7) Jézus szenvedése előtt a pogányok, a zsidózó görögök őt kérték, hogy szeretnének Jézussal találkozni (Jn 12, 21 kk). Az utolsó vacsorán kérte Jézust: “Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és az elég nekünk.” (Jn 14, 1-10)

Júdeából Frigiába ment apostoli munkája során. Működéséről és haláláról pontos adataink nincsenek. Alexandriai Szent Kelemen szerint természetes halállal halt meg. Más források szerint KisÁzsiában, Hieropoliszban missziós tevékenységéért keresztre feszítették 87 éves korában. Többen összetévesztik a 7 diakónus egyikével (ApCsel 6, 5 kk)

Bizonyos, hogy hamvait először Frigia fővárosában Hieropoliszban (a mai Pambuk-kalessziben) helyezték örök nyugalomba, innét Konstantinápolyba, majd I. Pelágiusz pápa idejében Rómába vitték. 570-ben, Rómában, a tizenkét apostol (Santi Apostoli) templomában helyezték el ereklyéit Jakab apostoléval együtt. A posztókereskedők és a kalapkészítők védőszentjeként tisztelik.

Példája:

Hivatásunk van, mindenkinek van, köteles követni!

Olvasmányok: 1Kor 15, 1-4 (vagy Ef 2, 19-22); (Zsolt 18, 23.4-5); Jn 14, 6-14

Irodalom: BL466/6; C473; F503; II117; M953; Z1522