SZENT CIPRIÁN Karthágóban született 210 körül, pogány családban. Szónoki iskolába járt, szónok és tudós akart lenni. Későn kezdett a vallás iránt érdeklődni(, csak 45 éves korában?).

Lelki válságba esett, és egy Cecilius nevű pap közreműködésével megkeresztelkedett. Megtérve pap lett, 249-ben Karthágó püspökévé szentelték. Már a napi szentáldozást sürgette. Az Oltáriszentségből vigaszt és erőt. A Déciusz féle keresztényüldözés készületlenül érte az egyházat, sokan meginogtak, elhagyták hitüket. Tetteivel, írásaival kitűnően vezette egyházát, kiválóan támogatta Kornél pápát az eretnekek elleni küzdelmében. A bűnbánókat, a visszatérő hittagadókat szívesen fogadták vissza az egyházba.

Az üldözés elmúltával dögvész támadt Karthágóra és környékére, nagyon sokan estek áldozatul a járványnak. A katasztrófa okául a propaganda a keresztényeket jelölte meg. A csapás szerintük az ősi hit elhagyása miatt tört ki. A Valerianusz-féle üldözés idején számkivetésbe küldték Kurúbisba, majd egy év múlva halálra ítélték. 258. szeptember 14-én vértanúságot szenvedett kard által. Fényes temetése volt és két templomot is szenteltek tiszteletére, egyet vértanúsága helyén, egyet pedig sírja fölé.

Példája:

Tehetségedet úgy bontakoztasd ki, hogy ebben társaid is sikeresek legyenek!

Olvasmányok: 2Kor 6, 4-10; (Zsolt 125, 1-6); Jn 17, 11-19 (v. vértanúk, v. lelkipásztorok)

Irodalom: B100; C323; III344; M1150; Z1694; T25