Sokan vannak, akik közismerten szent életűek, szentté avatási eljárásuk már folyamatban van, vagy valahol már kanonizálva is vannak. Vannak akik még élnek, köztünk terjasztik Isten Országát. Méltánytalan lenne, ha róluk nem tennénk említést. Az alábiakban róluk adunk egy rövid áttekintést.

Batthyány-Strattmann László

Bogdánffy Szilárd

Kaszap István

Kolping Adolf

Marcell atya, Marton Boldizsár

Márton Áron

Mindszenty József

Romzsa Teodor

Salkaházi Sára

Scheffler János

BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ 1870. október 28-án született Dunakilitin ősi nemesi családba. Kalksburgban, Kalocsán és Ungváron tanult. Érettségi után nehezen megszerzett családi engedéllyel orvosi tanulmányokat kezdett, 1900-ban orvosi oklevelet szerzett. Köpcsényben, a kastélyában, 20 ágyas kórházat rendezett be. Ingyen gyógyított, kiváló eredményeket ért el, de különösen az őt körülvevő szeretet-légkör tette messze földön híressé. 1898-ban megnősült, 13 gyermekük volt, otthonuk lelkiséget sugárzó légköre csodálatos volt. 1915-ben Körmenden újabb kórházat nyitott, ekkor már ismert szemész-szakorvos volt. 1931. január 22-én hunyt el Bécsben, 14 hónapos súlyos szenvedés után. Imameghallgatások alapján indult meg boldoggáavatási eljárása.

Pártfogónk: A szegény betegek gondjai, gyógyszerek, megélhetés.

BOGDÁNFFY SZILÁRD 1911-ben született a Torontál megyei Feketetó községben. Temesváron a piaristáknál tanult, majd Budapesten hittudományi doktorátust szerzett. A nagyváradi egyházmegye papja lett. Társai –nagy tudása miatt– “élő lexikonnak” nevezték. Zaklatták a román csendőrök, a nyilasok. Ő azonban tette a dolgát: segített, tanított, mentett, legyen az bárki, akár üldözött, vagy zsidó. 1949-ben a bukaresti nuncius titokban püspökké szentelte. Nem engedte, hogy a kommunista hatóságok a katolikusokat román nemzeti egyházzá alakítsák. Az elsők közt tartóztatták le, négy évig hirhedt börtönök és haláltáborok fogja volt. Sokat kínozták, verték, ő azonban itt is társait segítette: kenyérrel, cigarettával, cipeléssel. Ezért is többször megverték rabtartói. Hazaárulás vádjával 12 évi kényszermunkára itélték. A mostoha körülmények miatt tüdőgyulladást kapott, de gyógyszert nem adtak neki. 1953. október 1-jén halt meg Nagyenyed börtönében. Halála vértelen vértanúság volt.

Pártfogónk: Szenvedés, megalázottság.

KASZAP ISTVÁN 1916. március 25-én született Székesfehérvárott, mélyen vallásos ötgyermekes családban. Az ottani cisztercita gimnáziumban érettségizett, mindenki segítőkész, szeretetteljes, finomlelkű, tiszta fiúnak ismerte. Az utolsó iskolaévben végzett lelkigyakorlata érlelte meg elhatározását, hogy jezsuita szerzetes lesz. 1934 nyarán vonult be a budai újoncházba, és teljes odaadással vetette bele magát a szerzeteséletbe. Decemberben vírusos fertőzést kapott, testén kelések jelentkeztek, magas láza volt. Márciusban kórházba szállították, megműtötték, ő hősiesen tűrte a fájdalmakat. Júliusban visszatérhetett az újoncházba, sebei azonban ismét kiújultak, A gyógyulásig hazaküldték. Javulása után kivették manduláit, de ekkor torokdaganata keletkezett, a gégemetszés sem segített. 1935. december 17-én a kihívott pap már eszméletlenül találta. Sok imameghallgatás nyomán már évtizedek óta folyamatban van boldoggá avatása.

Pártfogónk: Lelkileg tönkrement, vallástól távol álló fiatalok.

KOLPING ADOLF Kölnben született 1813-ban. Sok testvére volt és apja szegény juhász. Ő pap szeretett volna lenni, de szülei cipészsegédnek adták. Felnőtt fejjel aztán mégis iskolapadba ült Kölnben. Tanult latint és görögöt, meg mindent ami kellett, és azértis pap lett. Összegyűjtötte a kézműves legényeket, a különböző városokban “Kolping családokat” hoztak létre. Kölnben halt meg 1865. december 4-én, de műve mindenfelé elterjedt. Manapság a Kolping család egy nagy szövetség, sokezer taggal. Segítik, továbbképzik egymást. Együtt imádkoznak és ünnepelnek. Kolping boldoggáavatása 1991. október 27-én volt.

Programjuk: légy jó keresztény, jó szakember, jó családapa (anya) és így leszel jó állampolgár.

MARCELL ATYA (MARTON BOLDIZSÁR) 1887. szeptember 9-én született Zalakomár községben. Keszthelyen és Nagyszombatban tanult, 1910-ben magyar-latin-görög nyelvszakos tanári diplomát szerzett. Petrozsényban és Zalaegerszegen tanított (itt megismerkedett Mindszenty Józseffel). Fiatalkori eltávolodás után megtért, és 1925-ben a Sarutlan Kármelita Rendbe lépett. 1930-ban pappá szentelték. Győrben és Budapesten tevékenykedett: képezte a rendi utánpótlást, gyóntatott (“Budapest gyóntatója”), könyveket írt, derüt és vídámságot sugárzott. 1950-ben a rendeket feloszlatták, ő visszavonult. Eltiltották a nyilvános gyóntatástól, ő titokban, veszélyes körülmények között is gyóntatott és áldoztatot. Halálos betegségét határtalan türelemmel viselte, Isten kezéből fogadta. 1966. május 29-én hunyt el, először a budapesti Farkasréti temetőbe, majd június 2-án győrben a karmeliták templomába temették el. 1975-ben a Rendfőnökség engedélyezte a boldoggáavatási eljárás beindítását, de politikai okokból csak 1990-ben dönthetett a Tartományfőnökség az eljárás bevezetéséről. A kérő levél 1993-ban került Paskai László bíboroshoz.

Pártfogónk: A szerzetesi és papi élet mestere. A lélekmentés mindannyiunk életcélja.

MÁRTON ÁRON Csíkszentdomonkoson született 1896. augusztus 28-án, vallásos székely, földműves családban. 1924. július 6-án Gyulafehérváron pappá szentelték. Volt segédlelkész, hittanár, szórványlelkész, püspöki irattáros, a kolozsvári egyetemisták lelkiatyja, folyóiratszerkesztő, plébános, főesperes és kanonok. 1938. december 24-én gyulafehérvári megyéspüspöknek nevezték ki, a szentelése 1939. február 12-én volt Kolozsvárott. A II. Bécsi Döntés egyházmegyéjét ketté szakította, ő Dél-Erdélyben maradt. Elsőnek tiltakozott a magyarországi zsidók üldözése ellen. A háború után a kommunista hatalom az istenhit és a nemzetiségek ellen fordult. Iskolákat államosítottak, megszüntették a görög katolikus egyházat, betiltották a szerzetes rendeket, kiutasították a nunciust. Áron felkészítette a nehéz időkre híveit és papjait. 1949. június 21-én letartóztatták, bőrtönről bőrtönre hurcolták. 1955. március 25-én vehette ismét át egyházmegyéjét. Megszüntette a békepapi mozgalmat. Ezért 1957-1968-ig szobafogságban tartották. 1970-ben látogathatott el először Rómába. Évekig türelmesen, fájdalomcsillapító nélkül viselt rákbetegség oltotta ki életét 1980. szeptember 29-én. Boldoggá avatása folyamatban van.

Pártfogónk: Emberi jogok, kissebbség.

MINDSZENTY JÓZSEF 1892. március 29-én született Csehimindszenten (Vas megye). 1915. június 12-én szentelték pappá. Már 1919. február 9-én börtönbe zárták a kommunisták a híveiért végzett áldozatos munkája miatt. Veszprémi püspökké szentelték 1944. március 25-én. Jópásztori munkáját már november 27-én nyilas börtön “jutalmazta”. 1945. szeptember 15-én esztergoni érsek és hercegprímás lett. Nagy energiával tanította népét, küzdött az ateizmus sorvasztó és pusztító tevékenysége ellen, ezért 1948. december 26-án letartóztatták, és 1949. február 28-án elitélték. Az 1956-os események kapcsán kiszabadították ugyan, de a forradalom eltiprása után a budapesti amerikai nagykövetségen töltött tizenötéves félrabságot. 1971-ben Rómába mehetett, ahol VI. Pál pápa kitüntette. Ettől kezdve a emigrációban szétszóródott magyarságot tanította. Bécsben hunyt el 1975. május 6-án, és Máriazellben temették el ideiglenesen. 1991-ben hazaszállították és május 3-án Esztergomban temették el. Boldoggá avatási eljárása folyamatban van.

Pártfogónk: Oktatás-nevelés, sajtó, egyházi intézmények.

ROMZSA TEODOR 1911. április 14-én született Nagybocskón (akkor Máramaros megye, Kárpátalja). 1930-ban érettségizett, 1936 karácsonyán pappá szentelték. Kapott tábori lelkészi kiképzést, volt hegyi falvak lelkésze, tanított filozófiát, volt szemináriumi lelki vezető. 1944. szeptember 24-én püspökké szentelték. A nemsokára bevonuló szovjet hatalom a katolikusokat be akarta olvasztani az Orosz Ortodox Egyházba. Megalkuvás nélkül készítette fel papjait és híveit a nehéz időkre. Nem tagadta meg az egységet a Szentszékkel. Bebörtönzésére nem találtak okot, ezért kitervezték halálát. Autóbalesetnek álcázva elgázolták, majd a munkácsi kórházban egy takarítónőként beépített ügynök segítségével 1947. november 1-je éjszakáján megmérgezték. Boldoggá avatása folyamatban van.

Pártfogónk: Jószomszédi viszony a Kárpát-Medencében.

SALKAHÁZI SÁRA 1899. május 11-én született Kassán. Tanítónői oklevelet szerzett, de a trianoni béke után könyvkötészetből kellett megélnie. 1919-től írásai jelentek meg a kissebbségi életről kassai és prágai lapokban. 1926-tól saját lapokat szerkesztett. 1929-ben belépett a Szociális Testvérek Társaságába, írt, előadásokat, tanfolyamokat szervezett, tartott, 1941-től a munkásság szolgálatába állt. 1943-ban felajánlotta magát – engedéllyel – azokért, akik az üldözötteket védik. 1944 folyamán körülbelül 60 üldözöttet mentett meg. Emiatt 1944. december 27-én a nyilasok elhurcolták, és segítőtársával, meg több zsidóval a Szabadság híd pesti hídfőjénél a Dunába lőtték. Boldoggá avatása folyamatban van.

Pártfogónk: A dolgozó lányok, asszonyok méltósága, a felebaráti szeretet hősies gyakorlása.

SCHEFFLER JÁNOS 1887-ben született Kálmándon, tízgyermekes zsellércsaládban. Kiváló tanuló volt, Rómában a kánonjog doktora lett. Volt segédlelkész, középiskolai hittanár, vezetett főgimnáziumot szatmárban, volt teológiai tanár, szervezett teológiákat és szemináriumokat, megszervezte a hivatásgondozást. 1950-ben szembeszegült a kommunista törekvésekkel, melyek a romániai katolikus egyházat a pápától el akarták szakítani. Kényszerlakhelyre vitték, majd letartóztatták. Jilava börtönében halt meg 1952. december 6-án. Boldoggá avatása folyamatban van.

Pártfogónk: Egyházhűség, papi utánpótlás.