SZENT PONGRÁC az ázsiai Frigiában született, azonban Rómában családjának gazdag ősi földbirtoka volt. mikor atyja magas lázban elhunyt, nagybátyjához került Rómába.

Pongrác szívesen barangolt a szabad természetben, szerette a virágokat, az állatokat. De az embereket is. Társaival barátságban élt, mégha azok rabszolgák voltak is. Egyszer egy tanyán idős emberrel találkozott, Marcellinusz pápával, aki ott bujkált a birtokon. A találkozásból ismeretség, majd barátság lett. Nemsokára Pongrác is, nagybátyja is megkeresztelkedett.

Hamarosan a rejtőzködő pápát is felfedezte a hatóság, Pongrácot és nagybátyját is feljelentették a császárnál. Kiderült a császár előtt, hogy Pongrác is keresztény, ám a keresztényeket bátran védelmezte a császár előtt is. Minden hiába, vallomása nyomán a császár 304. május 12-én lefejeztette. Temetetlenül hagyott holttestét egy bátor nő temette el. Sírja fölé már száz év múltán templomot emeltek.

Sok csoda hitelesítette Pongrác életszentségét. Tiszteletét Szent Bonifác terjesztette el Európában. Ereklyéinek egy részét Vitalián pápa Angliába ajándékozta, ezért Londonban található régi templom az ő tiszteletére szentelve. A fagyosszentek egyike.

Példája:

Gyakran - a nyilvánvaló igazság ellenére - nem hiszik el a kereszténység üzenetét!

Olvasmányok: Jel 19, 1.5-9; (Zsolt 102, 1-4.8-9.13-14.17-18); Mt 11, 25-30 (v. vértanúk)

Irodalom: C141; F512; II161; M968