SZENT KVÍRINUSZ (QUIRINUSZ, KERÉNY, KVIRIN) a nagy keresztényüldözések korában élt. Az üldözés elől a keresztények egyrészt a Birodalomban mindenfelé elszéledtek, másrészt elfogva ide-oda szállították őket. A harmadik században már Pannóniában is gyökeret vert a kereszténység. Kvirinusz Sisciának (a jugoszláviai-horvátországi mai Sziszeknek) volt a püspöke, amikor Diocletianusz, vagy Galeriusz császár rendeletet adott ki a kereszténység üldözésére. Bár elmenekült a hír hallatára, ám a katonák mégis elfogták és a helytartó elé állították. Börtönbe került, mivel hite mellett makacsul kitartott.

Három nap múlva Szaváriába (a mai Szombathelyre) vitték a Pannónia Prima helytartójához. Itt sem tagadta meg hitét, ezért halálra ítélte a helytartó. Malomkővel a nyakában az akkori Sibaris (ma Gyöngyös) patakba vetették 309-ben. A szaváriai keresztények az 5. század elején testét Rómába mentették a barbár betörések elől.

Szombathelyen már a 6. században bazilika biztosította méltó tiszteletét. 1938-ban a plébánia templomot tiszteletére szentelték, és a székesegyházban egy oltár őrzi emlékét.

Példája:

Az első keresztények módjára nekünk is szét kell vinnünk a világba a tanításunkat.

Olvasmányok: 1Pét 3, 14-17; (Zsolt 33, 2-9; Jak 1, 12); Mt 10, 28-33 (v. vértanúk)

Irodalom: II259; F604; Z1545