SZENT FLÓRIÁN egy régi legenda szerint még gyermekkorában az imádságával megmentett egy házat a tűzvésztől.

Felső-Ausztriában, a Duna jobb partján szolgált, Lorch-ban (Laureacumban), mint egy csapat parancsnoka. 304-ben Diocletianus császár parancsára kegyetlen keresztényüldözés tört ki. Noricum tartomány székhelyén, Laureacumban is a kormányzó ítélőszéke elé állították a keresztényeket. Az elsők közt, önként jelentkezett Flórián. Megpróbált segíteni a hívőkön, de a kormányzó hajthatatlan volt.

Flóriánt malomkővel a nyakában a mai Enns folyóba vetették. Holttestét egy Valéria nevű asszony emelte ki a folyóból, ő temette el nagy tisztelettel. Ereklyéi részben Rómába, részben (III. Lucius pápa adományozásából) Krakkóba kerültek. Rómában a Szent Flórián apátságot emelték sírja fölé.

Flóriánt a lengyelek és a tűzoltók védőszentjükként tisztelik. Régebben szokás volt a házakra a szent szobrát állítani, amint egy égő házra sajtárból önti a vizet. Egy jámbor legenda elbeszéli egy figyelmetlen szénégető esetét, aki a tűzbe esve hirtelen Flórián segítségét kérte, mire hatalmas víztömeg borította el a tüzet, megmentvén a szénégetőt.

Példája:

Segíts a kiszolgáltatottakon, küzdj az emberi jogokért!

Olvasmányok: Jel 12, 10-12; (Zsolt 33, 2-9); Jn 15, 18-21 (v. vértanúk)

Irodalom: B46; C135; F504; II133; Z1525