FÁJDALMAS ANYA ÜNNEPE

Simeon megjövendölte Mária szenvedését, a hét Tőrszúrást, latinul “Transfixio”-t. (Lk 2, 34-35) A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő Anya ábrázolása, igen gyakran ölében a halott Fiával szerepel (Pieta). Az Egyház megemlékezik Mária életének, a vértanúk királynéjának többi szenvedésére is.

Isten Anyjának szenvedéseit már a liturgikus ünnepek elrendelése előtt is tisztelték. 1233-ban hét firenzei alapító: a szerviták rendjét (Mária szolgáinak rendje) alapította. Feladatul tűzték ki a fájdalmas Anya tiszteletének ápolását és terjesztését. 1304-ben XI. Benedek pápa jóváhagyta a rendet. 1888-ban XIII. Leó pápa a “hét alapítót” szentté avatta és ezt az ünnepet február 11-ére tette.

Az 1423-i kölni zsinat az ünneplést elrendelte ennek az ünnepnek a beiktatását, Húsvét utáni 3. vasárnapjára. XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére. 1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára tette. Most szeptember 15-én ünnepeljük

Gondolat:

Ki az, aki meg nem indul

Krisztus anyján, s könnye nem hull,

Látván őt keseregni?

Olvasmányok: Zsid 5, 7-8; (Zsolt 30, 2-6.15-16.20; SzVU 65); Jn 19, 25-27 (vagy Lk 2, 33-35)

Irodalom: Z1691; III344; C489; M922

SzVU énekek: 255, 284, 285, 286, 287, 288, 289, 290, 291, 292, és még sok más Máriáról szóló.