Szent Márton
Plébánia
Látogatóközpont
Európai útvonal
Képgaléria
Archívum
Egyházmegye
A szombathelyi Szent Márton Plébánia
|
A szombathelyi Szent Márton templom -
A templom története Szent Márton-kápolna - Ókeresztény megszentelt hely Freskótöredékek - Középkori falfestmények a szentélyben 9-11. századi temetkezés a templom körül - Árpád-kori keresztény temető Szent Márton kútja - A templom előtti ősi kút "Szent Márton-misék" - Megemlékezések havonta Szent Márton falu - Savaria mellett Domonkos rendi emlékek a templomban - Domonkos szentek ábrázolásai A Szent Márton-templom történetéről - Bővebb leírás Liturgikus események - Szentmisék rendje
A templom története 
"Itt született Szent Márton" Szombathely keleti városrészében, a hajdan önálló faluként létezett Szentmártonban áll a Szent Márton tiszteletére felszentelt templom. A római korban itt, az Arrabonába (a mai Győr) vezető út mentén terült el az antik Savaria keleti temetője. Területén a 4. században alakult ki az az ókeresztény temető, amelynek több sírköve is ránk maradt. E temető egyik sírkápolnájában nyerhetett rövid időre nyughelyet Szent Quirinus sisciai (Sziszek) püspök holtteste, aki a keresztényüldözések idején, 303-ban halt vértanúhalált Savariában. Több jel mutat arra, hogy Pannonia feladása után a helyben maradt keresztény közösség tovább használta temetőjét. 791 októberében Nagy Károly az avarok elleni eredménytelen hadjáratából Savarián keresztül tért vissza országába. Látogatásának oka Tours-i Szent Márton püspök szülőhelyének felkeresése lehetett, akinek személye családjának és az egész Frank Birodalomnak védőszentje volt. Az Oriens (Keleti)-tartomány átszervezése - 829 - után Savaria grófsági székhely lett, a Rába-grófság központja. Ezt követően került sor a megszentelt földterületen, az egykori keresztény temető területén álló sírkápolna templommá való átépítésére. Ez a minden bizonnyal Szent Márton titulusú templom 860-ban már biztosan állt. Jogállását tekintve ez volt a plébániatemplom, és az is maradt a következő évszázadokban is. Körülötte a későbbiekben is folyamatosan működött - a kor szokásának megfelelően - a temető. A magyar állam- és egyházszervezés idején fontos stratégiai szerepet játszó és az akkor is még használatos római Borostyánkő-út mellett fekvő Savariában még Szent István uralkodása idején, a korábbi templom helyén egy faszerkezetű templomot emeltek, amit aztán néhány évtized múlva, talán még Szent László király uralkodása alatt egy hasonló alapterületű, félköríves szentélyű téglatemplommal váltottak fel. Erről II. Paszkál pápa 1102-ben kelt bullájában olvashatunk először, amely első helyen említi ezt a templomot a Pannonhalmi Bencés Apátság birtokai között. 1230 tájára megváltozott ez a helyzet, hiszen erre az időre Szombathely városa, annak plébániatemplomával együtt - nyilván királyi adományból - a győri püspök birtokába került. Ezt követően a templomot késő-román stílusban megnagyobbították és kifestették. Egy 1360-ban kelt oklevél említi a templom előtt lévő kő kutat. A hagyomány szerint ennek a kútnak a vízével keresztelte meg édesanyját Szent Márton. A 15. században a Szent Márton-templomot gótikus stílusban építették át. Ekkor a vártemplom mellett Szombathely város második plébániája volt, ám a 16. századra újra az egyetlen plébániává vált. Az 1606 óta meglévő városi jegyzőkönyvekből arról értesülünk, hogy a 17. század első felében a város sorozatosan javította és építette plébániatemplomát. 1638-ban azonban Draskovich György győri püspök a templomot, annak minden vagyonával együtt a Magyarországon ez idő tájt újból megtelepedő domonkos rendnek adta és a plébániát a vártemplomba vitette át. 
A 11. századi templom szentélyének alapfala A domonkosok, miután a temetővel körbevett templom mellett kolostorukat felépítették, hamarosan egy nagyméretű, háromhajós, igényeiknek jobban megfelelő templom építését kezdték meg. A félig kész, hatalmas, a mainál jóval magasabb épület, nyilván statikai hibák következtében, összedőlt. Ekkor vállalta magára az építkezés költségeit gróf Batthyány Erzsébet (1619-1674), gróf Erdődy III. György özvegye, amint ezt a főbejárat feletti építési felirat is hirdeti. A jelenlegi, 1668 és 1674 között felépült barokk stílusú templom építőmestere a Batthyány-ak szolgálatában álló olasz építész, Carlo della Torre volt. Az épület átmeneti formát képvisel a kápolnasoros és a háromhajós belső terek között. A templom alatti hatalmas kriptatér első lakója maga az alapítónő lett. A kereszthajó alatti kriptatérben azóta is az Erdődy-család vépi ága temetkezik. A templom jelenlegi berendezése nagyrészt a 18. század közepéről való, amikor is gróf Erdődy I. László titkos tanácsos és felesége, gróf Illésházy Anna-Mária adakoztak a templom javára. Ekkor épült a főoltár és megváltozott a templom titulusa Szent Mártonról Szentháromságra. Ma ismét Szent Márton a védőszentje. A templom berendezésének minden bizonnyal legértékesebb darabja a déli diadalív melletti oltáron álló, csodatévő hírében állt Szűz Mária-szobor, amely talán még a régi templomból származik és a domonkosok Mária-kultuszuk miatt nagy becsben tartották. Az északi mellékkápolna, a Szent Márton-kápolna bejárata fölött olvasható volt: HIC NATUS EST SANCTUS MARTINUS, azaz Itt született Szent Márton. E feliratot 1740 körül több Szombathelyen járt utazó is megemlítette. 
1788-ban, II. József intézkedései nyomán a szombathelyi kolostor is feloszlott és szerzeteseit a megmaradt vasvári domonkos rendház fogadta be. Két évvel később azonban már ismét Szombathelyen találjuk őket, sőt a templomot és a kolostort is tatarozzák. A templomban ezt követően nagyobb változásokat csak a 20. század hozott. 1924-ben új oratóriumot építettek. 1930-ban, amikor a szombathelyi egyetlen plébánia felosztásával a templom ismét plébánia lett, Wälder Gyula tervei szerint a templomot nyugati irányban egy második kereszthajó beiktatásával meghosszabbították. Ezekben az években épült össze végleg a templom a kolostorral. 
A templom előtti kútra 1938-ban állították fel Rumi Rajki István alkotását: Szent Márton megkereszteli édesanyját. A szerzetesi élet 1950-ben szűnt meg a kolostor falai között. A plébániát azóta a Szombathelyi Egyházmegye papjai vezetik. Kiss Gábor, Tóth Endre, Zsámbéky Monika Ókeresztény megszentelt hely Szent Márton-kápolna a savariai ókeresztény közösség lokalizálható helyszínét őrizte meg.
"A templomban a szentély bal oldalán kis kápolna van, melynek oltárán Szent Márton ülő kőszobra van elhelyezve, eléggé kicsi, de arányaihoz képest nagy fejjel, szakálla nyírt, és papi vagy doktori kalapot visel.”
1740 körül a következőket jegyezte fel Bél Mátyás: "Arra a helyre, ahol Szent Márton a feltételezés szerint született, egy oltárt helyeztek ezzel a felirattal: HIC NATUS EST S. MARTINUS, azaz: ITT SZÜLETETT SZENT MÁRTON. A templom előtt mutogatják azt a kővel mozaikszerűen kirakott forrást, amelynek vizével keresztelte meg valamikor – állítólag – a hazatérő Szent Márton az édesanyját. A domonkos atyák ereklyéi közt őrzik ezüstbe foglalt ujjcsontját. Nem is helyezik ki máskor megtekintésre, csak Szent Márton napján. Eben az időszakban sokan sereglenek össze, hogy házának ezt a nevezetes ékességét tiszteletben részesítsék. A hely látogatását - a szájhagyományok szerint - a megtaláló toursi püspök üdvös dolognak minősítette, hogy a lakosság azon helyen is részesíthesse tiszteletben az ereklyéket, ahol Szent Márton született. Ezért minden esztendőben vége-hosszatlan sietnek ide, nemcsak a környékbeliek, hanem a külföldiek is, abban a reményben, hogy itt nyerhetik bűneik bocsánatát.” 
A kápolna jelenlegi oltára a 18. századból való. A szoborfülkében Márton püspök álló szobra látható kezében pásztorbottal, lábánál a libával. A szobor alatt faragott ereklyetartó-szekrény van. Ünnepi alkalmakkor ide kerül kihelyezésre a Szent relikviája. Az ujjcsont ereklye irásos említése Bél Mátyásnál szerepel. A fatörzs alakú ereklyetertó a 19. században készülhetet. Aigner Géza Középkori falfestmények a szentélyben A Szent Márton-templom négyzetes szentélyének északi falán több vakolatréteg alól középkori freskótöredékek kerültek elő. A töredékek és azok párhuzamai alapján annyit állapíthatunk meg, hogy a szentély északi falának kifestése legalább kettő, de valószínűleg inkább három regiszterre oszlott, amelyeket vízszintes piros sávok választották el egymástól.
Kiss Borbála Árpád-kori keresztény temető A középkori szokásoknak megfelelően a Szent Márton-plébániatemplomot temető, azaz sírkert (cinterem) vette körül. Ennek nagysága igen kicsi volt és annak legnagyobb kiterjedése idején sem haladhatta meg a 25x50 métert. Területéből az idők folyamán egyre bővülő templomépület mindig újabb részletet zárt maga alá, ahol is a sírok megmenekültek a későbbi rátemetkezések pusztításaitól. Ez a szerencsés körülmény tette lehetővé a temető használati idejének pontos meghatározását.
Kiss Gábor A templom előtti ősi kút 
A kutat először egy 1360-ban kelt, a Szombathely melletti Banafölde határait rögzítő oklevél említi, Szent Márton kútjaként. Mind a kútnak, mind az elnevezésnek azonban régebbinek kell lennie. A város plébániatemploma előtt álló kő kúthoz a középkor folyamán tapadt az a legenda, hogy ennek vizével keresztelte meg édesanyját a Savariába hazalátogató Márton.
Az újabb kutatások alapján ennek valóban nagy a valószínűsége. Márton hazaérkezésekor ugyanis Savariában az ariánus irányzat hívei voltak hatalmon, és így az ő kezükön lehetett a bazilika és a hozzá tartozó baptisterum (keresztelőkápolna). A velük összetűzésbe kerülő és az ortodox irányzathoz tartozó Mártonnak tehát más helyet kellett keresnie frissen megtérített édesanyja megkereszteléséhez. Olyat, amely az akkori egyházi előírásoknak meg is felelt. A szent cselekménynek ugyanis egy szakrális helyen kellett megtörténnie, élő víz használatával, és alámerítéssel. Minderre kiválóan megfelelt a megszentelt ókeresztény temetőben lévő, a vértanú Quirinus eredeti temetkezési helye melletti bővizű kő kút. Az idők folyamán többször átépített kutat – amelyről több utazó is megemlékezett – közkútként használta a település lakossága. 1638 után a Szent Márton-templom mellett felépült domonkos kolostorba szintén innen hordták a vizet. Magát a kutat több metszet és festmény megörökítette, a 20. század elején pedig fényképfelvételek is készültek róla. Ezek alapján tudjuk, hogy a kút díszes kávával és vízemelő szerkezettel rendelkezett, amelyen felül Szent Márton képe volt látható. Később kis kútházat építettek köréje. Használata csak 1938-ban szűnt meg, amikor a kút helyére – pontosabban mellé, a templom homlokzatának tengelyébe – Rumi Rajki István a ma is látható alkotását: „Szent Márton megkereszteli édesanyját” című szobrot emelték. A régi kutat ekkor betonlapokkal fedték le, belőle villanymotorral hajtott szivattyú emelte a vizet a szobor vízköpőihez. Napjainkban ezek is már a város közműhálózatáról kapják vízutánpótlásukat. A szobor harmonikusan illeszkedik a templom homlokzatához. Az egyik legismertebb köztéri alkotás Szombathelyen. Kiss Gábor Megemlékezések havonta Az 1996-os jubileumi év óta minden hónap 11-én Márton püspök tiszteletére mutatjuk be az esti szentmisét templomunkban. Az ő születési helyére utaló kápolnában ereklyéje előtt elimádkozzuk a Szent Márton-litániát. A szentmise bemutatására igyekszünk sorra meghívni a Szent Márton titulusú templomok plébánosait. Ezeken az estéken megemlékézünk védőszentünk tiszteletéhez kapcsolódó aktuális eseményekről. Hittanosaink, a cserkészcsapat tagjai sokszor mutattak be jeleneteket Márton életéből. Versek, előadások, beszámolók hangzottak el ez alkalmakkor, kórusok szerepeltek, vagy más templomok küldöttsége érkezett hozzánk. A vendégkönyv bejegyzései megörökítették látogatók változatos sorát. Aigner Géza Savaria mellett Savaria falain kívül az ókeresztény temető helyén felépült templom körül egy önálló település jött létre: "Szent Márton falu".
Aigner Géza Domonkos szentek ábrázolásai Az 1638-ban Szombathelyen letelepedett domonkos szerzetesek 1668 és 1674 között átépítették a Szent Márton-templomot. Az értékes, 17-18. századi barokk berendezés nagyrészt megmaradt a mai napig. A főoltárt az 1750-es években emelték, az oltárképet Anton Jandl grazi festő készítette. A Szentháromságot és két hittudóst ábrázolja: Szent Ágostont és Aquinói Szent Tamást, akik a legbehatóbban foglalkoztak a Szentháromság-tannal. 
Domonkos szentek ereklyéi A templomban a 17. századtól kezdve zászlókon is megjelenítették domonkos szentek alakját. Ezek közül többet megújított formában ismét kihelyeznek a szentek ünnepein Árpádházi Szent Margit, Szent Domonkos, Szent Vince, Veronai Szent Péter zászlóit. Zsámbéky Monika Bővebb leírás Dr. Zsámbéky Monika, dr. Tóth Endre, dr. Kiss Gábor írása 27 oldalon mutatja be a templom történetét. Kiss Gábor Szentmisék rendje Szentmisék: Vasár- és ünnepnap: 6:30, 8, 9, 11, 18/19
Aigner Géza |
Utolsó módosítás:2006. 03. 18.
Leveleiket, javaslataikat az alábbi e-mail címen várjuk:
plebania@stmarton.axelero.net
|
Napi evangélium
|