Fejlec

martonmenu   Újdonságok

  Szent Márton
    Plébánia


  Látogatóközpont

  Európai útvonal

  Képgaléria

  Archívum



  Egyházmegye

  E-mail


Klikk ide! Klikk ide!
Krisztust hirdetjük mindenkinek
Vatikán

A szombathelyi Szent Márton Plébánia

  A szombathelyi Szent Márton templom - A templom története
  Szent Márton-kápolna - Ókeresztény megszentelt hely
  Freskótöredékek - Középkori falfestmények a szentélyben
  9-11. századi temetkezés a templom körül - Árpád-kori keresztény temető
  Szent Márton kútja - A templom előtti ősi kút
  "Szent Márton-misék" - Megemlékezések havonta
  Szent Márton falu - Savaria mellett
  Domonkos rendi emlékek a templomban - Domonkos szentek ábrázolásai
  A Szent Márton-templom történetéről - Bővebb leírás
  Liturgikus események - Szentmisék rendje


A szombathelyi Szent Márton templom
A templom története

"Hic natus est S. Martinus"

Látkép

"Itt született Szent Márton"

Szombathely keleti városrészében, a hajdan önálló faluként létezett Szentmártonban áll a Szent Márton tiszteletére felszentelt templom. A római korban itt, az Arrabonába (a mai Győr) vezető út mentén terült el az antik Savaria keleti temetője. Területén a 4. században alakult ki az az ókeresztény temető, amelynek több sírköve is ránk maradt. E temető egyik sírkápolnájában nyerhetett rövid időre nyughelyet Szent Quirinus sisciai (Sziszek) püspök holtteste, aki a keresztényüldözések idején, 303-ban halt vértanúhalált Savariában. Több jel mutat arra, hogy Pannonia feladása után a helyben maradt keresztény közösség tovább használta temetőjét.

791 októberében Nagy Károly az avarok elleni eredménytelen hadjáratából Savarián keresztül tért vissza országába. Látogatásának oka Tours-i Szent Márton püspök szülőhelyének felkeresése lehetett, akinek személye családjának és az egész Frank Birodalomnak védőszentje volt.
Az Oriens (Keleti)-tartomány átszervezése - 829 - után Savaria grófsági székhely lett, a Rába-grófság központja. Ezt követően került sor a megszentelt földterületen, az egykori keresztény temető területén álló sírkápolna templommá való átépítésére. Ez a minden bizonnyal Szent Márton titulusú templom 860-ban már biztosan állt. Jogállását tekintve ez volt a plébániatemplom, és az is maradt a következő évszázadokban is. Körülötte a későbbiekben is folyamatosan működött - a kor szokásának megfelelően - a temető. A magyar állam- és egyházszervezés idején fontos stratégiai szerepet játszó és az akkor is még használatos római Borostyánkő-út mellett fekvő Savariában még Szent István uralkodása idején, a korábbi templom helyén egy faszerkezetű templomot emeltek, amit aztán néhány évtized múlva, talán még Szent László király uralkodása alatt egy hasonló alapterületű, félköríves szentélyű téglatemplommal váltottak fel. Erről II. Paszkál pápa 1102-ben kelt bullájában olvashatunk először, amely első helyen említi ezt a templomot a Pannonhalmi Bencés Apátság birtokai között.
1230 tájára megváltozott ez a helyzet, hiszen erre az időre Szombathely városa, annak plébániatemplomával együtt - nyilván királyi adományból - a győri püspök birtokába került. Ezt követően a templomot késő-román stílusban megnagyobbították és kifestették. Egy 1360-ban kelt oklevél említi a templom előtt lévő kő kutat. A hagyomány szerint ennek a kútnak a vízével keresztelte meg édesanyját Szent Márton.
A 15. században a Szent Márton-templomot gótikus stílusban építették át. Ekkor a vártemplom mellett Szombathely város második plébániája volt, ám a 16. századra újra az egyetlen plébániává vált. Az 1606 óta meglévő városi jegyzőkönyvekből arról értesülünk, hogy a 17. század első felében a város sorozatosan javította és építette plébániatemplomát. 1638-ban azonban Draskovich György győri püspök a templomot, annak minden vagyonával együtt a Magyarországon ez idő tájt újból megtelepedő domonkos rendnek adta és a plébániát a vártemplomba vitette át.

Szentély
A 11. századi templom szentélyének alapfala


A domonkosok, miután a temetővel körbevett templom mellett kolostorukat felépítették, hamarosan egy nagyméretű, háromhajós, igényeiknek jobban megfelelő templom építését kezdték meg. A félig kész, hatalmas, a mainál jóval magasabb épület, nyilván statikai hibák következtében, összedőlt. Ekkor vállalta magára az építkezés költségeit gróf Batthyány Erzsébet (1619-1674), gróf Erdődy III. György özvegye, amint ezt a főbejárat feletti építési felirat is hirdeti.
A jelenlegi, 1668 és 1674 között felépült barokk stílusú templom építőmestere a Batthyány-ak szolgálatában álló olasz építész, Carlo della Torre volt. Az épület átmeneti formát képvisel a kápolnasoros és a háromhajós belső terek között. A templom alatti hatalmas kriptatér első lakója maga az alapítónő lett. A kereszthajó alatti kriptatérben azóta is az Erdődy-család vépi ága temetkezik.
A templom jelenlegi berendezése nagyrészt a 18. század közepéről való, amikor is gróf Erdődy I. László titkos tanácsos és felesége, gróf Illésházy Anna-Mária adakoztak a templom javára. Ekkor épült a főoltár és megváltozott a templom titulusa Szent Mártonról Szentháromságra. Ma ismét Szent Márton a védőszentje.

A templom berendezésének minden bizonnyal legértékesebb darabja a déli diadalív melletti oltáron álló, csodatévő hírében állt Szűz Mária-szobor, amely talán még a régi templomból származik és a domonkosok Mária-kultuszuk miatt nagy becsben tartották. Az északi mellékkápolna, a Szent Márton-kápolna bejárata fölött olvasható volt: HIC NATUS EST SANCTUS MARTINUS, azaz Itt született Szent Márton. E feliratot 1740 körül több Szombathelyen járt utazó is megemlítette.


Készítette: Kamper Lajos


1788-ban, II. József intézkedései nyomán a szombathelyi kolostor is feloszlott és szerzeteseit a megmaradt vasvári domonkos rendház fogadta be. Két évvel később azonban már ismét Szombathelyen találjuk őket, sőt a templomot és a kolostort is tatarozzák. A templomban ezt követően nagyobb változásokat csak a 20. század hozott. 1924-ben új oratóriumot építettek. 1930-ban, amikor a szombathelyi egyetlen plébánia felosztásával a templom ismét plébánia lett, Wälder Gyula tervei szerint a templomot nyugati irányban egy második kereszthajó beiktatásával meghosszabbították. Ezekben az években épült össze végleg a templom a kolostorral.


Készítette: Csuka László



A templom előtti kútra 1938-ban állították fel Rumi Rajki István alkotását: Szent Márton megkereszteli édesanyját. A szerzetesi élet 1950-ben szűnt meg a kolostor falai között. A plébániát azóta a Szombathelyi Egyházmegye papjai vezetik.

Kiss Gábor, Tóth Endre, Zsámbéky Monika

2005-07-16


Szent Márton-kápolna
Ókeresztény megszentelt hely

Szent Márton-kápolna a savariai ókeresztény közösség lokalizálható helyszínét őrizte meg.
A legenda úgy tartja, hogy a kápolna Szent Márton szülőháza fölött áll. E kegyes hagyományt hirdeti évszázadok óta a bejárat feletti felirat is. Ez a vélekedés régészetileg azonban nem igazolható, mivel a templom az egykori ókeresztény temető területén, nem pedig a római kori város lakott belterületén állt. A hagyomány eredete minden bizonnyal még a középkor elejére megy vissza, amikor Szent Márton élete egyes eseményeinek itteni színhelyeit próbálták meg azonosítani. A templom környékén akkor még bizonyosan látható 4. századi ókeresztény síremlékek és Szent Quirinus sisciai püspök egykori sírkápolnájának maradványai szolgálhattak alapul a hagyomány kialakulásához és ez által a felépítendő plébániatemplom helyének kiválasztásához. Maga a Szent Márton-kápolna csak a 14-15. század folyamán épült a templomhoz, jelen formáját pedig csak a 18. században nyerte el. 16. század végi állapotáról Carolus Clusius németalföldi utazó adott szemléletes leírást 1585-ben.

Masszi Ferenc rajza "A templomban a szentély bal oldalán kis kápolna van, melynek oltárán Szent Márton ülő kőszobra van elhelyezve, eléggé kicsi, de arányaihoz képest nagy fejjel, szakálla nyírt, és papi vagy doktori kalapot visel.”
1740 körül a következőket jegyezte fel Bél Mátyás:
"Arra a helyre, ahol Szent Márton a feltételezés szerint született, egy oltárt helyeztek ezzel a felirattal: HIC NATUS EST S. MARTINUS, azaz: ITT SZÜLETETT SZENT MÁRTON. A templom előtt mutogatják azt a kővel mozaikszerűen kirakott forrást, amelynek vizével keresztelte meg valamikor – állítólag – a hazatérő Szent Márton az édesanyját. A domonkos atyák ereklyéi közt őrzik ezüstbe foglalt ujjcsontját. Nem is helyezik ki máskor megtekintésre, csak Szent Márton napján. Eben az időszakban sokan sereglenek össze, hogy házának ezt a nevezetes ékességét tiszteletben részesítsék. A hely látogatását - a szájhagyományok szerint - a megtaláló toursi püspök üdvös dolognak minősítette, hogy a lakosság azon helyen is részesíthesse tiszteletben az ereklyéket, ahol Szent Márton született. Ezért minden esztendőben vége-hosszatlan sietnek ide, nemcsak a környékbeliek, hanem a külföldiek is, abban a reményben, hogy itt nyerhetik bűneik bocsánatát.”

Fotó: Németh József

A kápolna jelenlegi oltára a 18. századból való. A szoborfülkében Márton püspök álló szobra látható kezében pásztorbottal, lábánál a libával. A szobor alatt faragott ereklyetartó-szekrény van. Ünnepi alkalmakkor ide kerül kihelyezésre a Szent relikviája. Az ujjcsont ereklye irásos említése Bél Mátyásnál szerepel. A fatörzs alakú ereklyetertó a 19. században készülhetet.

Aigner Géza

2005-07-16


Freskótöredékek
Középkori falfestmények a szentélyben

A Szent Márton-templom négyzetes szentélyének északi falán több vakolatréteg alól középkori freskótöredékek kerültek elő. A töredékek és azok párhuzamai alapján annyit állapíthatunk meg, hogy a szentély északi falának kifestése legalább kettő, de valószínűleg inkább három regiszterre oszlott, amelyeket vízszintes piros sávok választották el egymástól.
A legfelső regiszterben – a boltozat íve – alatt körülbelül életnagyságú emberalakok álltak, amelyek közül kettőnek a lába, illetve ruhájának alja még ma is látszik. Az ismert párhuzamok alapján ezeket minden bizonnyal apostolokkal azonosíthatjuk, akiket a megmaradt piros függőleges sáv töredékekei alapján oszlopok (vagy egyszerűen csak sávok) választottak el egymástól.
Az ez alatti regiszter már négyzetes képkockákra oszlott. Ezek közül az egyetlen fennmaradt narratív jeleneten sötét (kék vagy zöld?) háttér előtt egy női fejet látunk, melyet glória ölel körbe. A jelenet másik látható figurája térdel, vagy meghajol az asszony előtt. Az alak keményebb vonásai, barna szakálla bizonyossá teszi, hogy férfiről van szó, kinek feje körül szintén nimbusz látható. Az alak piros, hosszú ujjú ruhát és köpenyt visel, kezét (vagy kezeit) a másik alak felé nyújtja. A kompozíciót ikonográfiailag minden bizonnyal Királyok imádása-jelenetként azonosíthatjuk, hiszen több olyan 14. századi ábrázolás ismert, ahol a király(oka)t nem koronával, hanem nimbusszal ábrázolják. Az ábrázolás alapján nagy valószínűséggel állíthatjuk, a kép egy krisztológiai (pontosabban Jézus gyermeksége) ciklus része lehetett. E ciklust általában az Angyali Üdvözlet, a Jézus születése, a Pásztorok imádása, a Királyok imádása, a Bemutatás a templomban, a Menekülés Egyiptomba és A tizenkét éves Jézus a templomban képviselték. A hasonló Jézus gyermeksége-ciklusok általában ebből a hét ábrázolásból tevődtek össze, miként a számítások szerint itt is pont hét képmező lehetett.
A fal legalsó regiszteréről töredékek hiányában semmit sem tudunk. Elképzelhető, hogy drapéria-minta díszítette.
A freskó ismert párhuzamai alapján (álló alakok a szentélyben, a király alakjának nimbusszal való ábrázolása) a 14. század végi kifestés látszik valószínűnek. Ennek alátámasztására egyrészt utalhatunk a gömöri párhuzamokra, és ez által a trecento festészetre, amely a szombathelyi freskó királyok imádása-képének kompozíciójában nyilvánul meg. Másrészt a szentély északi falán álló alakok festésére hathatott a régióban a 14. század második felében működő Aquila János festészete. Az általa kifestett bántornyai és mártonhelyi templomban az álló apostolok alakjai a szombathelyihez hasonlóan szintén a szentély északi falán kaptak helyet.

Kiss Borbála

2005-07-16


9-11. századi temetkezés a templom körül
Árpád-kori keresztény temető

A középkori szokásoknak megfelelően a Szent Márton-plébániatemplomot temető, azaz sírkert (cinterem) vette körül. Ennek nagysága igen kicsi volt és annak legnagyobb kiterjedése idején sem haladhatta meg a 25x50 métert. Területéből az idők folyamán egyre bővülő templomépület mindig újabb részletet zárt maga alá, ahol is a sírok megmenekültek a későbbi rátemetkezések pusztításaitól. Ez a szerencsés körülmény tette lehetővé a temető használati idejének pontos meghatározását.
A középkori temető töretlen használata a jelek szerint a 9. század folyamán kezdődött el. A legkorábbi, 9-10. századi periódusban az épületet már 3-4 rétegben övezték a sírok, amelyekben az általában minden melléklet nélkül túlvilági útjára bocsátott halottat vasszögekkel összeerősített deszkakoporsókban temették el, kezüket medencéjükre hajtva. Különleges lelet ebből a korszakból egy pontkörökkel díszített csontnyelű borotvakés. A 11. század folyamán eltemetett sírok újabb 2 réteget képeztek, amelyek között koporsóban eltemetett és egyszerűen csak gyékényszőnyegbe csavart halott egyaránt előfordul. A sírgödrök szélét ekkoriban gyakran téglákkal és nagyobb kövekkel rakták körül. A halottakat eben az időben mindig viseletükben temették el, az ahhoz tartozó tárgyakkal (pl. kés) és az azt kiegészítő ékszerekkel (S-végű hajkarikák, gyűrűk, gyöngysorok, stb.), egy esetben még a túlvilági révésznek szánt pénzérmét (Szent István király ezüst dénárja) is odahelyezve. A 12. században képződött még újabb 3 rétegben a sírok már teljesen melléklet nélkülivé váltak, ami azt jelenti, hogy a halottakat csak egy szál halotti lepelben helyezték a földbe. Újabb viseleti tárgyak csak a középkor vége felé tűntek fel (pl. faragott csontveretekkel díszített pártaöv), amelyek a temetkezési szokások újbóli megváltozására utalnak.
A temetőt természetesen ezután is folyamatosan használták tovább, egészen a 20. századig.

Kiss Gábor

2005-07-16


Szent Márton kútja
A templom előtti ősi kút

Fotó: Németh József A kutat először egy 1360-ban kelt, a Szombathely melletti Banafölde határait rögzítő oklevél említi, Szent Márton kútjaként. Mind a kútnak, mind az elnevezésnek azonban régebbinek kell lennie. A város plébániatemploma előtt álló kő kúthoz a középkor folyamán tapadt az a legenda, hogy ennek vizével keresztelte meg édesanyját a Savariába hazalátogató Márton.
Az újabb kutatások alapján ennek valóban nagy a valószínűsége. Márton hazaérkezésekor ugyanis Savariában az ariánus irányzat hívei voltak hatalmon, és így az ő kezükön lehetett a bazilika és a hozzá tartozó baptisterum (keresztelőkápolna). A velük összetűzésbe kerülő és az ortodox irányzathoz tartozó Mártonnak tehát más helyet kellett keresnie frissen megtérített édesanyja megkereszteléséhez. Olyat, amely az akkori egyházi előírásoknak meg is felelt. A szent cselekménynek ugyanis egy szakrális helyen kellett megtörténnie, élő víz használatával, és alámerítéssel. Minderre kiválóan megfelelt a megszentelt ókeresztény temetőben lévő, a vértanú Quirinus eredeti temetkezési helye melletti bővizű kő kút.
Az idők folyamán többször átépített kutat – amelyről több utazó is megemlékezett – közkútként használta a település lakossága. 1638 után a Szent Márton-templom mellett felépült domonkos kolostorba szintén innen hordták a vizet. Magát a kutat több metszet és festmény megörökítette, a 20. század elején pedig fényképfelvételek is készültek róla. Ezek alapján tudjuk, hogy a kút díszes kávával és vízemelő szerkezettel rendelkezett, amelyen felül Szent Márton képe volt látható. Később kis kútházat építettek köréje.
Használata csak 1938-ban szűnt meg, amikor a kút helyére – pontosabban mellé, a templom homlokzatának tengelyébe – Rumi Rajki István a ma is látható alkotását: „Szent Márton megkereszteli édesanyját” című szobrot emelték. A régi kutat ekkor betonlapokkal fedték le, belőle villanymotorral hajtott szivattyú emelte a vizet a szobor vízköpőihez. Napjainkban ezek is már a város közműhálózatáról kapják vízutánpótlásukat.
A szobor harmonikusan illeszkedik a templom homlokzatához. Az egyik legismertebb köztéri alkotás Szombathelyen.

Kiss Gábor

2005-07-16


"Szent Márton-misék"
Megemlékezések havonta

Az 1996-os jubileumi év óta minden hónap 11-én Márton püspök tiszteletére mutatjuk be az esti szentmisét templomunkban. Az ő születési helyére utaló kápolnában ereklyéje előtt elimádkozzuk a Szent Márton-litániát. A szentmise bemutatására igyekszünk sorra meghívni a Szent Márton titulusú templomok plébánosait. Ezeken az estéken megemlékézünk védőszentünk tiszteletéhez kapcsolódó aktuális eseményekről. Hittanosaink, a cserkészcsapat tagjai sokszor mutattak be jeleneteket Márton életéből. Versek, előadások, beszámolók hangzottak el ez alkalmakkor, kórusok szerepeltek, vagy más templomok küldöttsége érkezett hozzánk. A vendégkönyv bejegyzései megörökítették látogatók változatos sorát.

Aigner Géza

2005-07-16


Szent Márton falu
Savaria mellett

Savaria falain kívül az ókeresztény temető helyén felépült templom körül egy önálló település jött létre: "Szent Márton falu".
A templom előtti tér északi oldalán feküdt a település, amelynek neve csak 1493-tól tűnik fel az oklevelekben, valószínű azonban, hogy már a 13. században megvolt. A 16. században is csak néhány ház állt itt, amelyet a plébánia zsellérei és azok családtagjai laktak.
Szent Márton falutól nyugatra Gyöngyös-patak felé terült el a szintén csak néhány házból álló Újfalu, amely neve alapján késői, 15. századi – tehát Szentmártonnál mindenképpen fiatalabb település volt. A 16. században a győri püspök szombathelyi várában szolgálatot teljesítő személyek és hozzátartozóik laktak itt.

Aigner Géza

2005-07-15


Domonkos rendi emlékek a templomban
Domonkos szentek ábrázolásai

Az 1638-ban Szombathelyen letelepedett domonkos szerzetesek 1668 és 1674 között átépítették a Szent Márton-templomot. Az értékes, 17-18. századi barokk berendezés nagyrészt megmaradt a mai napig. A főoltárt az 1750-es években emelték, az oltárképet Anton Jandl grazi festő készítette. A Szentháromságot és két hittudóst ábrázolja: Szent Ágostont és Aquinói Szent Tamást, akik a legbehatóbban foglalkoztak a Szentháromság-tannal.

A diadalív baloldali mellékoltára Aquinói Szent Tamás tiszteletére szentelt, rajta a szent szobra áll. Vele szimmetrikusan elhelyezkedve jobb oldalon a Szűz Mária-oltár található, melynek kegyszobra a korábbi templomból megmaradt csodatévő Mária-szobor. A keleti kereszthajó bal mellékoltára a Szent Domonkos-oltár, amelynek 19. századi oltárképe a szent egészalakos képét mutatja. A tabernákulum egykori helyén a barokk festmény a katar eretnekek elleni harcban vértanúhalált halt Veronai Szent Pétert ábrázolja.

Az oltár 18. századi szobrai: a domonkos rendi V. Pius pápa (a török elleni győztes lepantói csata szervezője), Szent Ágoston, Tarantaise-i Péter domonkos szerzetes (a későbbi V. Ince pápa) és a domonkos Szent Antonin firenzei érsek.

A kereszthajó jobb mellékoltára a Rózsafüzér-oltár, amely a legegységesebben, eredeti kialakításban maradt fenn. Oltárképén Szűz Mária Szent Domonkosnak és Sienai Szent Katalinnak adja át a rózsafüzért. Az oltárt két-két szent szobra veszi közre: balról Nepomuki Szent János és Ferrer Szent Vince, jobbról Veronai Szent Péter és Szent József.
A nyugati kereszthajóban jobb oldalon egy domonkos hithirdető szent, Ferrer Szent Vince tiszteletére szentelt oltár áll. A szent szárnyas alakja szónoki, prédikátori pózban az Utolsó Ítélet eljövetelére figyelmeztet. Az oltár két mellékszobra két rendi szentet ábrázol: Szent Jácint krakkói kanonokot és Bertrand Szent Lajost, aki az Újvilágban térített. A kereszthajó baloldali Szent Anna-oltárán Sienai Szent Katalin szobra látható.

A szószék mellvédjét is domonkos szentek alakjai díszítik: Bertrand Szent Lajos, Veronai Szent Péter, Szent Domonkos, Ferrer Szent Vince, Szent Antonin és Aquinói Szent Tamás. 1678-ban a rendház öt rendi szent festményét készíttette el Sallay Vince domonkos fráterrel, amelyek ma is megvannak: Árpádházi Szent Margit, Sienai Szent Katalin, Ferrer Szent Vince, Veronai Szent Péter és Szent Rajmund képeit.
A rendházból több barokk festmény került a plébániára 1950-ben: Assisi Szent Ferenc és Szent Domonkos a földgolyóval; Az imádkozó V. Pius pápa és a lepantói ütközet; Szent Márton megosztja köpenyét a koldussal; Aquinói Szent Tamás felövezése.

A rendház több domonkos szent ereklyéjét is őrizte, ezek többsége monstrancia alakú ereklyetartóban van. Kivétel a domonkos szentek ereklyetartója, amelyet 1777-ben Szaniszló Márton szombathelyi ötvös egyedi formában készített el ezüstből. A könyvön álló, szájában fáklyát tartó kutya és a földgolyót átölelő rózsafüzér egyaránt Domonkos alakjára utaló szimbólum.



Domonkos szentek ereklyéi

A templomban a 17. századtól kezdve zászlókon is megjelenítették domonkos szentek alakját. Ezek közül többet megújított formában ismét kihelyeznek a szentek ünnepein Árpádházi Szent Margit, Szent Domonkos, Szent Vince, Veronai Szent Péter zászlóit.

Zsámbéky Monika

2005-07-14


A Szent Márton-templom történetéről
Bővebb leírás

Dr. Zsámbéky Monika, dr. Tóth Endre, dr. Kiss Gábor írása 27 oldalon mutatja be a templom történetét.

Kiss Gábor

2005-07-13


Liturgikus események
Szentmisék rendje

Szentmisék: Vasár- és ünnepnap: 6:30, 8, 9, 11, 18/19
Hétköznap: 7:45, 18/19
Szentségimádási óra: Hétfő 18:30/19:30
Rózsafüzér: 17/18
Litániák: Szerda-vasárnap 17:45/18:45
Zsolozsma: Hétfő-Kedd 17:45/18:45

Szentségimádási nap az egyházmegyei beosztás alapján: január 3.
Háromnapos szentségimádás van Hamvazószerda előtt vasárnap-hétfőn-kedden.
Szentségimádási nap augusztus 8-adika, Szent Domonkos ünnepe is.

Engesztelő imaóra: Elsőszombat 14:00
Titokcsere a rózsafüzér társulat tagjai részére: Második vasárnap 16:30/17:30

Minden hónap 11-edikén Szent Márton tiszteletére mutatjuk be az esti szentmisét.

(Téli időszámítás/nyári időszámítás)

Részletek

Aigner Géza

2005-07-12



Utolsó módosítás:2006. 03. 18.
Leveleiket, javaslataikat az alábbi e-mail címen várjuk:
plebania@stmarton.axelero.net


Napi evangélium

Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?
 
 
Feliratkozás

Név:

E-mail cím: