VIRÁGVASÁRNAP, AZ ÚR SZENVEDÉSÉNEK VASÁRNAPJA

Jézus Jeruzsálemi bevonulását már a 4. század végén nagy ünnepélyességgel ünnepelték Jeruzsálemben. Az Olajfák hegyén hosszú igeliturgiát tartottak, majd estefelé körmenetet tartottak a püspök vezetésével a városba. A gyermekek pálma és olajfa ágakat vittek magukkal a menetben.

Nyugaton a 8. századtól liturgikus-dramatikus játékokon adták elő Virágvasárnap eseményeit, a 11. században kezdett a körmenet is elterjedni.

Rómában már Nagy Szent Leó pápa idejében Jézus szenvedése állt a liturgia előterében, aztán a századok során a bevonulás és szenvedés két témája összekapcsolódott.

Az ünnepet a Húsvét vasárnap előtti vasárnapon ünnepeljük. Az ünnepi szertartásban, a főmise előtt a templomon kívül, egy alkalmas helyen megáldják a pálmaágakat (barkát), evangéliumot olvasnak (Lk 19, 28-40), majd körmenetben vonulnak a templomba. A körmenet nem a szentírási esemény utánzása, hanem hitvallás Jézus követése mellett

Olvasmányok: Iz 50, 4-7; Fil 2, 6-11; Lk 22, 14- 23, 56 vagy Lk 23, 1-49 vagy Mk 14, 1- 15, 47 vagy Mk 15, 1-39 (mise)

Lk 19, 28-40 vagy Mk 11, 1-10(barkaszentelés)

Irodalom: LL266; D52

Nagyheti SzVU énekek: 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86