SZENT PERPÉTUA kisgyermekes 22 éves afrikai fiatal özvegyasszony volt. A Septimus Severus-féle üldözés alatt, 203. március 7-én Karthágóban szenvedett vértanúságot Szent Felicitásszal, hitoktatójukkal és három hitújonc társukkal (Saturninus, Secundulus és Revocatus). Apja a gyermekével érvelve próbálta hittagadásra rávenni, de ő nemet mondott. A börtönben keresztelkedtek meg, a keresztségben erőt nyert a szenvedések elviseléséhez. Rövid enyhe bánásmód után sötét, zsúfolt, elviselhetetlen börtönbe zárták őket. Egy idő után - rövid időre - gyermekét is maga mellé vehette, ez némileg enyhített a szenvedésein. Mivel végsőkig ellent mondott a hittagadásnak, 203-ban halálra ítélték. A vad tehenek nem ölték meg őt, ezért tőr oltotta ki életét.

Szent Ágoston a két szent nevét összekapcsolva hívja fel a figyelmünket a böjti fegyelem értékére, a “perpetua felicitas” (örök boldogság) lesz állhatatosságunk jutalma.

Példája:

A haláltól a gazdagság nem véd meg, a hit örök életet szerez!

Olvasmányok: Róm 8, 31-39; (Zsolt 123, 2-8; Mt 5, 10); Mt 10, 34-39 (v. vértanúk)

Irodalom: C82; I236; M897; T16; F307; Z1473