A Napisten tiszteletét vezette be Aurelianus római császár a 3. században.

December 25-én, a téli napforduló (antik számítás szerinti) napján megünnepelték a “Sol invictus” (“Legyőzhetetlen nap”) ünnepét. Ebben az időben a napot látszólag legyőzte a sötétség, azonban hamarosan hosszabbodni kezdenek a nappalok, újjászületik a Nap.

A Nap ünnepe a 4. századra igen népszerűvé vált, sok pogány erkölcstelen kilengéssel volt tele az ünneplése.

A keresztények számára kézenfekvő volt Karácsony ünnepét, a születés ünnepét erre a napra tenni.