Kr.e. 605-ben Jeruzsálemet megszállta Nabukodonozor, elhurcolta a templom kincseinek is egy jó részét. Ekkor vitték az akkor 14 éves, királyi származású Dánielt és társait a babiloni királyi udvarba. Ott megtanulták az ékírást és a babiloni nyelvet, jártasak lettek mindenféle bölcsességben, Dániel pedig még az álomfejtésben is jártas lett. Szigorúan megőrizték zsidó vallásuk előírásait, tisztátalant nem ettek, bálványnak nem áldoztak. Királyi szolgálatban álltak.

Dániel egyszer megfejtette Nabukodonozor álmát, amely a babilóniai birodalom jövőjére vonatkozott, ezért aztán nagy megbecsülésben volt része. Hirdette, hogy csak egy igaz Isten van, az Isten előtt pedig csupán a bűn üldözendő. Megjövendölte a messiási országot is, tanított az angyalokról, a halottak feltámadásáról.

A következő babiloni királynak egyik lakomáján, amikor a zsákmányolt templomi edényekkel mulatott, ezzel súlyos szentségtörést követett el. Emiatt ekkor Dániel megjövendölte a király halálát, ami be is következett. Dániel ennek kapcsán az ország harmadik méltóságát nyerte el. Leleplezte a pogány papok sorozatos csalásait, azok ugyanis egy titkos ajtón lopakodtak be a szentélyükbe, és csodát szimulálva vitték el a kitett áldozati tárgyakat. A pogány papokat a király megölette. Amikor az istenként tisztelt kígyójukat is megölte, a pogányok Dánielt oroszlánverembe vetették. Ő azonban hat nap múlva, csodálatos módon teljesen épp volt, sértetlenül került ki onnan, és az irigyeit vetették be a király parancsára a verembe.

Sok királyt szolgált még, idősen, 537-ből való utolsó látomása. Szuzában temették el, sírját ma is mutogatják.

Példája:

minden körülmény dacára maradj Istenhez hűséges!