SZENT BERTALAN apostol Kánában született. Fülöp apostol vezette Jézushoz. Sok kutató azonosítja Natanaellal. Az Úr igaz izraelitának dicsérte, akiben csalárdság nincs (Jn 1, 44-50). Az Újszövetség egyébként nem említi. Neve alatt több apokrif írás is szerepel.

Jézus mennybemenetele után a hagyomány szerint Egyiptomban, Kappadóciában, Arméniában és Indiában térített. Az örmény királyt és feleségét megtérítette és 12 várost tett kereszténnyé. Ott szenvedett vértanúságot.

Előbb elevenen megnyúzták, majd lefejezték Albanopolisban, más forrás szerint megnyúzás után keresztre feszítették. Ereklyéi Albana városából Lipari szigetére, majd Beneventbe, onnan Rómába, a Tiberisz szigetére kerültek 983-ban. Koponyáját (vagy fejbőrét) III. Ottó császár Rómából Frankfurtba vitette, más forrás szerint 1238-ban került a Maina-menti Frankfurtba, a Bertalan-dómba. Azóta a város védőszentje. Mennyei segítőjüknek tisztelik a Parkinson-kórban szenvedők. Ünnepe, az ősz kezdetén, sok népi szokás ihletője.

Bertalanról Marco d'Agrate híres szobra emlékezik meg, amely a milánói dómban látható. Karján tartja lenyúzott bőrét. Ábrázolásain jobb kezében késsel és a lehúzott bőrrel, baljában könyvvel láthatjuk. Templomai sok városban megtalálhatók, Rómában, Velencében, Brassóban. Hírhedt-híres emlékeztető az 1572-es “Szent Bertalan-éj”. Ekkor Párizsban és Párizs környékén több mint tízezer protestánst, hugenottát öltek meg. Ünnepét XII. Piusz pápa vezette be 1955-ben.

Példája:

Légy “igaz” keresztény!

Olvasmányok: Jel 21, 9-14; (Zsolt 144, 10-13.17-18); Jn 1, 45-51

Irodalom: B93; BL144; C486; F824; III244; M1124; Z1662