SZENT ÁGOTA a hagyomány szerint Catániában, Szicília keleti partján született. Szülei igen gazdag görögök voltak, és nagyon mély vallásos nevelésben részesítették.

Ágota szépsége, erényessége és vagyona sok ifjút ösztönzött házassági ajánlatra, még a sziget nagyhatalmú kormányzóját is.

Ágota azonban Krisztussal jegyezte el magát. Szeretettel teli finomsággal, de határozottan tért ki minden házassági ajánlat elől. A sziget ura előbb a kéréssel próbálkozott, majd Déciusz császár keresztényüldöző rendeletét alkalmazva próbálta volna megszerezni a leányt. A fenyegetés azonban semmit sem használt.

Kegyetlen kínvallatásra vonta ekkor Ágotát, de a szűz nem ingott meg. Imádkozott, hogy Isten vegye magához. Kérése meghallgatásra talált, szép csendesen, békében elszenderült 251-ben. Tisztelete hamar elterjedt, neve a 6. században a római kánonba is bekerült.

A legenda szerint a sírját borító szűzi fátyola segítségével többször csodásan megállították az Etna kitörésekor pusztító forró lávát; ezért az érzéki szenvedélyekben szokták hathatós segítségét kérni. Segítségét tűzveszély, zápor és vihar ellen is gyakran kérik. Védőszentje a harangöntőknek, a takácsoknak és a pásztoroknak, de a törökök felett aratott egyik győzelmük emlékére a Máltai Lovagrend is patrónái közt tiszteli.

Példája:

tisztaságodat mindennél tartsd többre, az csak Istené.

Olvasmányok: 1Kor 1, 26-31; (Zsolt 30, 3-17); Lk 9, 23-26

Irodalom: B21; C464; F205; I140; M875; Z1460