AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI

Szent Orsolya

Találós kérdésként is feltehetnék: ki az a szent, akit királylányként, előkelő ruhában, hosszú hajjal, gyakran koronával ábrázolnak, kezében nyilakkal, hajóval és a mártíromság jeleivel (pálmával, zászlóval vagy mécsessel)? A válasz egyszerű, különösen akkor, ha égi születésnapjának dátumát is közöljük október 21. Természetesen Szent Orsolyáról van szó - és tizenegyezer társnőjéről.

Tizenegyezer társnőjéről, akik valójában csak tizenegyen lehettek: a tévedés a latin szöveg félreolvasása miatt keletkezhetett. S mint a vértanúk esetében lenni szokott, az évtizedek múltával egyre többet tudunk meg személyükről, így a nyolcadik század után már nemcsak számukat, hanem nevüket is: először Korduláét, majd Bittoláét, Gregoriáét, Mártáét, Palladiáét, Pinosáét, Sambatiáét, Saturnináét és végezetül Sauláét. Orsolya tisztelete Köln (a háromkirályok miatt úgyis jelentős) hírét öregbíti, ugyanis, Kézai Simon krónikája szerint egyenesen Attila parancsára, a hunok ölték meg itt őket. Orsolya származása szerint breton királyleány volt, aki megtagadta egy pogánnyal a házasságot, majd mikor menekülnie kellett, társaival római zarándoklatot tett. Kölnbe való visszatérésükkor a várost már a barbárok birtokolták: így következett be szomorú végük. Első templomukat is itt építették fel tiszteletükre a negyedik-ötödik század fordulóján. Azóta ereklyéik szétszóródtak a világban, és oltalmukkal védelmezik Köln városát, Bécs és Párizs egyetemét.

Az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményéből két művet is citálhatunk, amelyek szentjeinket választották témául. Időben is az első egy osztrák festő 1470 körüli munkája, ami több női szent (Ágnes, Dorottya, Apollónia, Margit és Alexandriai Katalin) mellett a külső képen Orsolyát is megjeleníti. A szétfűrészelt szárnyas oltár Ipolyi Arnoldnak köszönhetően került egy bécsújhelyi gyűjtőtől a múzeumba. Ugyancsak Ipolyi gyűjteményét dicsérte a másik tábla, amit egy brüsszeli mester festett 1520 körül. A művész talán Barend van Orley köréhez tartozhatott, amire a kompozíciós elemek és stílusjegyek utalnak a divatos ruházatokon, illetve az arcokon. A festményen Orsolya és társnőinek vértanúságát követhetjük figyelemmel. Orsolya szívét egy lovas lándzsával szúrja át, aki mindezt imádkozva, kezeit széttárva, megadóan tűri el. Maga a halálnem kicsit meglepő, hiszen a nyilak helyett lándzsa okozza mártíromságát. Társnőit ugyanakkor a katonák lefejezik, és minthogy sokan vannak, a háttérben kikötött hajóból folyamatosan szállnak partra a leendő szentek. A városképi elem a németalföldi művészet bizonyítéka: jobbra városkaput és a távolban továbbhúzódó városfalat láthatunk. A drámai jelenet mögött egy katona által felvezetett kétfős egyházi küldöttség vonul; kezeiket imára kulcsolják, arcukon talán a donátorok vonásait fedezhetjük fel.

Dragon Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu