Ablak egy másik világra

Pétervári hálaadás

Október közepén magyar zarándokok Fatimába, illetve Szentpétervárra látogattak, hogy a portugáliai Mária-jelenések kilencvenedik évfordulóján hálát adjanak a Szűzanyának. A pásztorgyermekeknek Fatimában elmondott üzenetek között szerepelt az a kérés is, hogy minél többen imádkozzanak Oroszország megtéréséért. A "prófécia" és a felszólítás fájdalmas időszerűségét mutatta, hogy a világtörténeti jelentőségű 1917-es esztendő tragikus kimenetelű fordulat éve volt Oroszországban: a bolsevik diktatúra kezdetéé... Október 13-án mintegy harminc magyar zarándok emlékezett Mária fatimai ígéreteire a Kazanyi székesegyházban, amelyet a szovjet hatalom 1932-ben a Vallástörténet és Ateizmus Múzeumává alakított át. A Kazanyi Istenszülő egykori hajléka ma ismét régi fényében, a hit és az ima erejének, az egyházi megújulásnak a szimbólumaként várja a betérőket.

Szentpétervár - Kazanyi székesegyház

Az ortodoxok számára az ikon nem bálvány, amely a láthatatlan Istent akarja helyettesíteni, hanem egyházában való jelenlétének szimbóluma és jele - írja Hilarion Alfejev püspök az ortodox teológiát és lelkiséget összefoglaló, A hit titka című könyvében, amelyben említi a Kazanyi Szűzanya ikonját is. Oroszországban az úgynevezett csodatévő ikonokhoz rendkívüli gyógyulások és szabadulások kapcsolódnak. Az Istenszülő leginkább tisztelt ikonjai a Vlagyimiri és a Kazanyi Istenanya. Utóbbi előtt imádkozott 1612 októberében a felkelők serege, akik Dimitrij Pozsarszkij herceg és KuzmaMinyin novgorodi mészáros vezetésével kiűzték a Moszkvát elfoglaló lengyel betolakodókat. Napóleon hadjárata idején a Kazanyi Istenszülő ikonjával áldották meg az imádkozó sereget. A franciák Moszkvából való távozásuk után első jelentős vereségüket a Kazanyi Istenszülő ikonjának napján, 1812. október 22-én szenvedték el...

A csodatévő ikonoknak - ahogy például Közép-Európában a częstochowai "Fekete Mária" kegyképnek - számos másolata létezik, melyekhez ugyancsak kötődnek természetfeletti események. Ahogy a máriapócsi Szűzanya kegyképéhez is, amelyet könnyezését követően I. Lipót császár a birodalom központjába, Bécsbe, a Szent István-székesegyházba vitetett. A "helyettesítésére" szolgáló "másolat" Máriája ugyancsak könnyezett, a Bécsbe került kép viszont többször már nem.

Spirituális értelemben az ikonok esetében nincs értelme "eredetiről" beszélni, hiszen az "őskép" és a régi másolatok egyenrangúságát az imameghallgatások igazolták. A "megimádkozva" készülő ikon nem pusztán műtárgy, hanem - Pavel Florenszkij szavával - "ablak a másik világra". Az előbbieket azért is fontos hangsúlyozni, mert amikor három éve Moszkvában Walter Kasper bíboros II. János Pál pápa ajándékaként visszaadta II. Alekszij pátriárkának a Kazanyi Istenszülő ikonját, a világi sajtó egy része a pápa szimbolikus gesztusának jelentőségét azzal próbálta relativizálni, hogy a kép "csak" másolat...

Az "ősváltozat" holléte - ha egyáltalán átvészelte a XX. századot - nem ismert. A legenda szerint 1579. július 8-án, egy kislány látomása nyomán találtak rá Kazanyban, egy tűzvész után a romok közt kutatva. Az ikont a város egyik kolostortemplomában őrizték, ahonnan 1904-ben tűnt el. Egyes vélekedések szerint Nyugatra vitték, és az Egyesült Államokba került. Más források szerint a tetteseket elfogták, akik azt vallották, hogy a képet felhasogatták, elégették, ékkövekkel díszített ezüstkeretét pedig darabokra bontva eladták.

A Szentatya által Moszkvába küldött kép a kazanyi Mária-ikon XVIII. századi "változata", amely az 1960-as években Amerikában bukkant fel. 1993-ban egy katolikus szervezet vásárolta meg egymillió dollárért, majd a pápának ajándékozták. II. János Pál a számára oly kedves relikviát tizenegy évig a dolgozószobájában őrizte.

A Kazanyi Istenanya tiszteletére két nagy jelentőségű székesegyház épült Oroszországban: Moszkvában és Szentpétervárott. A régi fővárosban a XVII. század első felében emeltek templomot a Kazanyi Szűzanyának, amelyet 1936-ban Sztálin parancsára leromboltak, de a változások után, 1990 és 1993 között eredeti formájában újjáépítették. A római Szent Péter-bazilikára emlékeztető szentpétervári Kazanyi székesegyházat (amely az "Izsák" után a város második legnagyobb temploma) 1801 és 1811 között I. Pál cár parancsára emelték. A klasszicista épületben elhelyezett Mária-ikon egykor a Romanovok tulajdona volt: még az alapító Nagy Péter hozatta el új városába. Az Istenszülő csodatevő képét 1932-ben vitték át a Vlagyimir herceg székesegyházba, amikor a másik katedrálist a kommunisták kiürítették, és az ortodoxiát "lejárató", a csodákat "leleplező" Vallástörténet és Ateizmus Múzeumává alakították át. Az oroszok mélyen gyökerező vallásosságát mutatja, hogy még a bolsevik forradalom bölcsőjének számító városban is hívők tömege próbálta megakadályozni 1922-ben a Kazanyi székesegyház kiürítését. Gereben Ágnes történész Egyház az ateista államban 1917-1925 című könyvében részletesen szól az ellenállásról:

"A felzaklatott hívek már kora reggeltől gyülekeztek a Néva-parti város varázslatos szépségű főutcája, a mindig népes Nyevszkij sugárút e talán legszebb épülete előtt. Amint a közvetlenül Leninnek küldött jelentésből kitűnik, a Kazanyi székesegyház kirámolásával megbízott alakulatokat sokkolta a tömeg mindenre elszánt agresszivitása. Olaj volt a tűzre, hogy Venyjamin pétervári metropolita - aki korábban heteken át sikerrel tompította a hatóságokkal való konfliktus élét, a felesleges emberáldozat elkerülése érdekében rábeszélte híveit az istentiszteletnél szerepet nem játszó templomi tárgyak önkéntes átadására - 1922. március közepén állítólag felszólította a város ortodox lakosságát, hogy ne engedjék kifosztani templomaikat..."

A hívek "spontán akciója" ugyan nem tudta megakadályozni a Kazanyi, illetve az Izsák-székesegyház ikonosztázainak lebontását és szakrális tárgyainak elvitelét - de két hónapig késleltette a barbár beavatkozást... Az idézett történész, aki maga is járt a Vallástörténet és Ateizmus Múzeumában, a következőképpen emlékezik a látványra:

"Az impozáns boltívek alatt, a kitépett, elhurcolt egyházi tárgyak hűlt helyén éktelenkedő vörös drapériás tárlók riasztóan szegényes, de annál harsányabb propagandája egyszerre volt szánalmas és félelmet keltő. Nehéz elképzelni, mit érezhettek azok a látogatók, akik az ott pellengérre állított kultúrában cseperedtek felnőtté..."

Gereben Ágnes a "fordulat évére" vonatkozó statisztikai adatokat tüntet fel kötetében, amikor még az orosz ortodox egyház "ereje teljében" volt. Eszerint 1917-ben százhúszmillióra becsülték a hívek számát az országban, ahol közel száztizenháromezer pap s mintegy kilencvenötezer (férfi, illetve női) szerzetes szolgált. "Az egyháznak több millió hektár földje, több mint ezer kolostora, hetvenhétezer temploma, illetve más imahelye volt. Négy hittudományi főiskolán, ötvenhét szemináriumban és száznyolcvanöt középiskolában képezték az új papokat. 1917-ben még kétmillió gyereket tanítottak 37 528 iskolában. Kétszázkilencvenegy kórházban egyidejűleg csaknem ötezer beteget gyógyítottak, s több mint ezer szegényházat tartottak fenn."

Ennek fényében még jobban látszik a pusztítás mértéke. A bolsevik hatalomátvételt követően az új rendszer urai és kiszolgálói minden eszközt megragadtak, hogy szétzilálják az egyházat, lehetetlenné tegyék működését, lejárassák és meghurcolják vezetőit. Megszüntették a hitoktatást, üldözték a papokat és szerzeteseket, akik közül sokakat bebörtönöztek, lágerekbe küldtek vagy éppen kivégeztek. Ezrével rombolták le a több évszázados templomokat, tonnaszámra semmisítették meg, olvasztották be a drága ereklyéket és kegytárgyakat. Számtalan ikon került ki Nyugatra, ezeket a biztos anyagi haszon reményében csempészhették ki ügyeskedők. Kommunista ideológiát hirdető brigádok járták a városokat, falvakat a nép átnevelése érdekében... Ezért is döbbenetes tény, hogy az 1937-es népszámláláskor a lakosságnak még több mint a fele hívőnek vallotta magát.

A hagyományos orosz jámborság és a Mária-tisztelet ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy az ortodox egyház 1990 után viszonylag gyorsan magára talált. Bár a lelki sebek nem könnyen gyógyulnak, a mindent romboló diktatúra szégyenletes nyomai lassan eltűnnek (bár időnként csak átalakulnak...) Oroszországban.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu