 |
|
 |
 |
Czigány György
Tíz mondat Cziráki Lajosról
Rejtőzködő festő volt, halála utánra hagyta, hogy méltó figyelem illesse meg tüneményes munkásságát. Győrött - ahol élt - kevés barátja volt, de kárpótolta őt Paul Valéry, Csehov,Dante, Avilai Szent Teréz sa Poverello... Vele maradtak mesterei is: Szőnyi István, Giotto, Van Gogh. És az ihlető szorongás, a szorongattatások, az emberi szenvedés. Meg az álom. Az aszszociációk finom, mélységesen költői működése a festmények sugallataiban, a bravúros fokon művelt mesterség a forma fegyelmével. Ifjúkorának lapszéljegyzete szerint: a szavakba szorított szárnyalás mozdulatai talán akkor a legszebbek, ha kötelékeiket hordva szolgálják a gondolatot. Van Gogh színeinek ragyogásában például megszentelődik a legegyszerűbb tájképi motívum is - mondta egyszer Cziráki mester, valójában minden tiszta emberi alkotás hordoz magában (emelkedettségre, jóra törő szándéka révén) vallási atmoszférát. Saját világa lélegzik szakrális motívumok nélküli oltárképeiben is: a személyes áhítat szinte zeneként hat bennük - régi nyár, napernyők, csónak, patakok, felsebzett fák, a sosem látott, mégis ismerős és megkapóan közeli alakok: ácsorgók, andalgók, távolodók, heverő vértanúk, nincs-kikötőkben veszteglő hajók... Mind, amit az álom történése kínál, hiszen Valéry nyomán ő is hitte: szervezett ábrándok közt élünk.
|
 |
 |