Kispapok 1956-ban

Halk szavú tanúk dokumentumfilmje

Nem kell harcolni az idővel, hogy olykor vereséget szenvedjünk tőle. S tán nehéz elismerni, de ez nemegyszer csak a mi hibánkból történik meg. Például mulasztásaink miatt. Ilyenkor aztán jóvátehetetlen, visszahozhatatlan pillanatok jelzik szomorú legyőzetéseink helyét az életünkben. S persze közösségeinkben is. Hiszen nem pusztán magunkért születtünk.

Vétkes gondatlanságra utal az is, ha nem kérdezzük, nem hallgatjuk meg a feledés felé tartó közelmúlt részeseit. Vannak persze, akik már megírták vagy mikrofonba mondták történelem jelölte életük példáját, de rezzenéstelenül fogy az idő, s amíg még lehet, meg kellene örökítenünk a tanúk egyenes tekintetét, a félelem szabdalta ifjúság éveinek békés-szomorú mosollyá szelídült vonásait az arcokon. A Faludi Akadémia dokumentumfilmklubjában vetítették október elején, nemzetünk ünnepe közeledtével Feczkó Ágnes és Pavlics Tamás"Várnak bennünket" - Kispapok ‘56-ban című, 2006-os, csaknem egyórás portréját. 1956 történetét - a Központi Papnevelő Intézet szeminaristáinak szemszögéből. Nem a forradalom fősodráról, a harcokról hallunk a filmben, hanem a halk szavú jelenlétről, a "háttérmunkáról". Az életveszélyes utakon elérhető kórházak megközelítéséről, a szenvedők fájdalmának, magányának enyhítéséről - vér áztatta karingben. "Jó maguknak...! Ilyenkor is van mibe kapaszkodni." A pártház ostromakor megsebesült ávós női tiszt szavait idézi az őt is meglátogató hajdani fiatal pap. Fegyvert nem fogtak, csak reszkető kezeket. S a szomszédos jogi karról segítettek megszökni a forradalmár egyetemistáknak. Aztán részt vettek az Állami Egyházügyi Hivatal épületének lefoglalásában. Majd a paptársak tájékoztatására összeállított röpiratról esik szó, s a nyomában járó megtorlásról. A lelkiismeret-furdalásról, hogy a lelkipásztori kötelesség teljesítése után érdemes volt-e "szervezkedni" is. Hiszen nagyrészt emiatt következtek a többéves börtönbüntetéssel sújtó ítéletek. S végül a dilemmát feloldó Szent Pál-i szavak hitele érint meg: "Az Istent szeretőknek minden a javukra válik."

Az egyik fiatal pap felismerése, melyet a városban töltött órák tapasztalatairól szóló beszámolója végén fogalmazott meg a szeminaristáknak, átlépi az azóta eltelt fél évszázad szakadékát: "Várnak bennünket még a világban." Idős férfiak tiszta tekintetének és békés arcának képét, csendes hangját őrzi e dokumentumfilm. Nagy szükségünk van rájuk.

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu