Modern volt, de nem modernista

Megjelent az első Prohászka-monográfia

A napokban jelent meg az első, tudományos igényű Prohászka Ottokár-monográfia. Szabó Ferenc jezsuita hosszú évek kutatómunkája után tette közzé összegezését. Egy korábbi alkalommal így jellemezte Prohászka Ottokár, 1905 és 1927 között székesfehérvári püspök alakját: - Válaszolni akart korának kérdéseire. Válaszait sokszor kortársai sem értették meg, politikai, de egyházi részről is sok támadás érte.

Mintha ma is folytatódna az értetlenség Prohászka Ottokár körül. Korábban nagyrészt elhallgatták, 1990 után pedig különböző politikai támadások érték őt. Milyennek lássuk az igazi Prohászka Ottokárt?

- Amikor tíz évvel ezelőtt a kutatócsoporttal megkezdtük "Prohászka ébresztését", célunk az volt, hogy a kommunista időkben elhallgatott, indexre tett, illetve félremagyarázott Prohászkát, "Magyarország Apostolát és Tanítómesterét" - ahogy székesfehérvári sírfeliratán olvasható - teljes fénybe állítsuk; kiaknázatlan életművét feldolgozzuk és napvilágra hozzuk, ma is időszerű üzenetét terjesszük. Meg vagyunk győződve arról, amit Gergely Jenő (aki úttörő volt újabban a Prohászka-kutatásban) 1994-es Prohászka Ottokár című könyve elején írt: "Nyugodtan mondhatjuk, hogy számunkra a legnagyobb katolikus alakja volt századunkban."

Ön a gazdag életmű mely vonatkozásait emelné ki?

- Én magam elsősorban a filozófust és a teológust tanulmányoztam, ezen belül is meg kell említenem Prohászka "modern katolicizmusát". A fiatal pap hét évig tanult Rómában a jezsuitáknál, s ez az időszak lényeges befolyást gyakorolt szellemiségére. A huszadik század elején Franciaországból indult el az a mozgalom, amely az egyház modernizálását tűzte ki célul. Prohászka tanulmányozta ezt a modernizmusnak nevezett áramlatot, s ebből a szempontból is elemeztem híres akadémiai székfoglalóját. Az intellektualizmus túlhajtásai születését tárgyalva megmutattam, hogy gondolkodására közvetve befolyást gyakoroltak az új filozófusok, Henri Bergson és Maurice Blondel, aki egyébként részt vett a modernista vitákban is. Prohászka könyvtárában fölfedeztem Eduard deRoy, Bergson tanítványának könyvét, aki a modernista viták egyik főszereplője volt, s Prohászka ismerte Dogma és kritika című művét. Az érdekesebb szövegrészleteket átemelte akadémiai székfoglaló értekezésének fogalmazványába (amely egyébként háromszoros terjedelmű a végleges változathoz képest). Összegezve: tény, hogy Prohászkára hatottak a modern szerzők, s bizonyos kényes kérdéseket is érintett említett fogalmazványában és naplójegyzeteiben: például Jézus Krisztus öntudatát vagy az emberség és istenség viszonyát. De ezeket a gondolatokat nem tette közzé a székfoglalóban, mert ott elsősorban ismeretelméleti problémákkal foglalkozott.

Modernizmushoz fűződő viszonya azért is érdekes, mert néhány művét - éppen modernista vádak miatt - egyházi indexre tették.

- Prohászka modern volt, de nem volt modernista olyan értelemben, ahogyan X. Piusz 1907-ben elítélte ezt a mozgalmat. Prohászka akadémiai székfoglalója és Modern katolicizmus című kis könyve, illetve egyik karácsonyi cikke ennek ellenére indexre került. Ezt a kérdést is véglegesen tisztáztam. Ezzel kapcsolatban a hazai dokumentumok fölkutatásában Gergely Jenő jelentős munkát végzett, Adriányi Gábor pedig kiadta a Prohászka és a római index című könyvet, amelyben az idevonatkozó vatikáni dokumentumokat tanulmányozta. Ma már egészen világos, hogy Prohászka 1911-ben azért került indexre, mert egy magyar domonkos szerzetes, Szabó Szádok, aki az Angelicumon, a domonkosok főiskoláján tanított és a rendi folyóirat szerkesztője volt, a székfoglalóról és a Modern katolicizmusról elítélően nyilatkozott. Esztergomból a római vigilancia (index) bizottsághoz egy szigorúbb és egy enyhébb vélemény érkezett. A domonkos Thomas Esser, az Index Kongregáció titkára az írásokkal kapcsolatban kikérte rendtársa, Szabó Szádok véleményét. (Külön füzetben közlöm ezek latin nyelvű szövegét.) A II. vatikáni zsinat után megszűnt a tiltott könyvek jegyzéke, ez a szempont nem lehet akadálya egy esetleges boldoggáavatási eljárás megindításának.

Prohászkával kapcsolatban - akárhányszor essen is szó róla - mindig előhozzák állásfoglalását a zsidókérdéssel kapcsolatban.

- Igyekeztem ezt is tárgyilagosan tanulmányozni. Vezérelvül elfogadtam Gyurgyák János A zsidókérdés Magyarországon című könyvében Prohászkával kapcsolatban kifejtett véleményét. Prohászka a keresztény világnézetet be akarta állítani a mai kultúrvilágba, ahogy maga írta a Diadalmas világnézet elején. Erre vonatkoztatva írja Gyurgyák: "Minden, ami akadályozta ennek a katolikus reneszánsznak a megvalósulását, kihívta ellenszenvét. S Prohászka úgy látta, hogy a zsidóság, pontosabban a zsidóság többsége szemben áll mindazzal, amire ő az életét feltette - katolikus és nemzeti újjászületés, erkölcsös élet, szegények és megnyomorítottak felemelése, stb. S ezekből az ellenszenvekből, intellektuális gerjedelmekből és védekezésekből őszinte, de kompromisszumot és megértést alig ismerő, vitriolos és fulmináns cikkek születtek. Csak ebben az elvi keretben értelmezhetők Prohászka zsidósággal kapcsolatos nézetei."

Aki tehát tárgyilagosan akarja szemlélni Prohászka megnyilatkozásait, annak - Gyurgyák szellemében - a püspök nézeteit a teljes életműben, az adott korban kell elhelyeznie (vizsgálva a zsidóság helyzetét, a zsidóság és magyarság viszonyát, a recepció problémáját). Nem lehet úgy eljárni, mint mostanában egyesek tették, akik újra kiadták Bosnyák Zoltán, a két háború közötti fajvédő könyvét. A Prohászka és a zsidó kérdés című füzetben a szerző bizonyos tanulmányokból kiragadott mondatokat helyez egymás mellé, illetve a fajvédők a püspök halála után zászlajukra tűzték Prohászka hungarizmusát. Ez a hungarizmus jelenti az ő antijudaizmusát. Nála ugyanis - és ezt hangsúlyozni kell - szó sincs faji antiszemitizmusról.

Prohászkánál a zsidóság kifejezés milyen fogalmi körben jelenik meg?

- Az egész kérdést kizárólag erkölcsi szempontból szemlélte. Mivel az egyházellenes, materialista sajtó, bizonyos foglalkozások nagy többségében a zsidók kezében voltak, illetve a plutokrácia, a szegényeket kizsákmányoló kapitalisták jelentős részét zsidók alkották (Gyurgyák könyvében pontos adatok olvashatók erről), amikor Prohászka az erkölcsi fölemelkedésért, a szegények védelmében emelt hangot, erkölcsi bírálata érintette a zsidóság egy részét. Ezt igyekeztek később egyesek faji antiszemitizmusként beállítani, pedig Prohászka mindig a zsidó recepció mellett volt.

1919-ben a Lenin-fiúk garázdálkodásaival kapcsolatban erős kifejezéseket találhatunk Prohászka naplójegyzeteiben. Tudjuk - Gyurgyák ezt is megírja -, a népbiztosok többsége zsidó volt.

- Jászi Oszkár, aki kezdetben a Károlyi-féle forradalom mellé állt, később azonban Bécsbe szökött, a tanácsköztársaságot élesen bírálta. Naplójában Prohászkáénál sokkal keményebb kitételeket olvashatunk.

Prohászka naplójegyzeteit nem szánta nyilvános közlésre. Megengedem, néha túlságosan gyorsan általánosított, nem a tanácsköztársaságra vonatkozó naplójegyzeteiben, hanem a század elején kiadott tanulmányaiban. Közben számos zsidó barátja volt, köztük gazdasági felelőse is: amikor az meghalt, elismerően szólt róla naplójában. Kezelőorvosa hasonlóképpen zsidó volt.

Schütz Antal Pázmány Péterhez hasonlította a szent életű püspököt. Milyennek lássuk a misztikus Prohászkát?

- A szentmise, az eucharisztia áhítata állt élete középpontjában római germanicus korától egészen élete végéig. Varga László jezsuita megállapítása szerint Prohászka eucharisztiáról írt naplójegyzetei és be nem fejezett műve, Az élet kenyere a vox hungaricust jelentik a modern nyugati misztikában.

Prohászka műve vonzó és izgalmas szellemi olvasmány, amely mára semmit nem vesztett időszerűségéből - fél évszázaddal megelőzte a II. vatikáni zsinatot -, s éppen megőrzött modernségével tarthat igényt fokozott érdeklődésre.

Elmer István

Fotó: Szigeti

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu