|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Küldöttek vagyunk... Isten annyira szerette az embereket, hogy egyszülött Fiát küldte ebbe a világba. A szeretet emberré lett a názáreti Jézusban, hogy az Atya nevét kinyilatkoztassa, és szeretetének országát hirdesse. Ezt a szeretetet, amely nem ismer határokat, azzal tette láthatóvá a bűnös világban, hogy feltétel nélkül fordult az összes emberhez, különösen azokhoz, akik hátrányos helyzetben voltak a társadalomban. Az igazságért életét áldozta a kereszten, és a feltámadásban minden benne hívő számára megnyitotta az utat az Atya felé. Majd elküldte tanítványait, hogy elvigyék az evangéliumot az összes néphez, és hirdessék az Atya szeretetét, amely felszabadítja az embereket minden rosszakarattól, és egyesíti őket az Istennel. A Szentlélek, aki a krisztusi küldetést vezeti az egyházban, különösen felhívja figyelmünket az idei missziós vasárnapon - október 21-én - arra, hogy mi is küldöttek vagyunk. Isten végtelen irgalmával sokszor a gyengéket választja ki eszközül - így például éppen bennünket -, hogy missziós szolgálatunkkal segítsük összegyűjteni az Úr szétszórt gyermekeit, és új értelmet adjunk az emberi létnek. Az ember legnagyobb felemelkedését az jelenti, hogy megismerjük és megtapasztaljuk a teremtő Istent, és Krisztus az, aki elvezet bennünket erre az igazságra. Ez a misszió ma is érvényes, mivel földünkön vannak olyan népcsoportok, amelyeknek tagjai szívesen fogadnák az örömhírt - ha hallanának és tudnának róla. Talán egy igazi missziós történet jobban megvilágítja ezt számunkra. Egy etiópiai faluban az emberek először hallanak a krisztusi örömhírről. Jézus számukra nem más még, mint egy idegen szó, a feltámadásról pedig még sohasem hallottak. Mit is tudnak ők a katolikus hitről? Megfigyelték, hogy a szomszéd faluban egy ideje különös dolgok történnek. Az emberek együtt építettek egy házat, és egy keresztet tettek a tetejére. Azt is látják, hogy az emberek sokszor találkoznak egy fiatal missziós atyával, majd együtt énekelnek és imádkoznak. Csodálkozva állapítják meg, hogy az élénk tekintetű fiatal pap ebben a forróságban szokatlan lelkesedéssel valamennyi emberrel törődik. Azt is látták, hogy kutat építettek, amelyből mindig friss és tiszta víz folyik. Ezenkívül az atya vett az özvegyek részére néhány tyúkot és kecskét, hogy legalább egy kis élelmet és jövedelmet biztosítson számukra. Érdekes módon különösen azok iránt érdeklődik, akiknek alig van mondanivalójuk: az öregek, a nők és a gyerekek iránt. Amikor az emberek megkérdezték tőle, ő és munkatársai miért küzdenek a vadidegen emberekért, azt válaszolta: "Mert mi olyan Istenben hiszünk, aki azt mondta nekünk, hogy segítsünk a szegényeknek." Ebben a faluban erről az Istenről még sohasem hallottak, és többet szeretnének tudni róla, így hát meghívták őt, hogy jöjjön el hozzájuk is. Most itt ül az egész falu az atya körül a tamarindafa alatt, és próbálják megérteni, mit akar mondani a pap. Ők anyuakok, az egyik legnagyobb népcsoport tagjai Etiópia délnyugati részén. Hagyományaik közt a spiritualitás nem játszik nagy szerepet. Létük az "itt és mostra" összpontosul. Halon és vadgyümölcsön élnek. Márciustól májusig, amikor a mangó érik, van elég ennivalójuk, a többi hónapban azonban gyakran éheznek, sok anya annyira rosszul táplált, hogy nincs teje. Abban reménykednek, hogy talán az atya és egyháza segíteni tud rajtuk. A délutáni forróságban szellő sem mozgatja a hatalmas tamarindafa ágait, amelynek árnyékában kereken kétszáz ember gyűlt öszsze. Elöl ülnek a gyerekek, mögöttük a nők, a kevés férfi oldalt foglal helyet, a fiatalok pedig tisztes távolságban, hátul, egy termeszdombnak támaszkodnak. Hirtelen megélénkülnek az emberek, mert a hitoktatás után mindannyian zenélni és énekelni kezdenek. Hajlékonyan csúszik egy fiú a hatalmas dobra, amely hosszában a poros földön fekszik, és mindkét végét bőrrel vonták be. Alighogy megadta a ritmust, az összegyűlt tömeg bekapcsolódik - tapsol és énekel: "Nyissátok meg Jézusnak szíveteket és házatokat. Ő a mi fényünk, az életünk." Eddig a kis történet. Magunkról szólva örömmel tájékoztatom kedves Olvasóinkat, hogy az egyház egyik legnagyobb, világot átfogó missziós szervezete, a Pápai Missziós Művek - az 1994-es magyarországi újrakezdés után - újult erővel folytatja munkáját. Sokan azonban nem is hallottak erről a "műről". (Az igazat megvallva nem túl szerencsés e megnevezés: a Pápai Miszsziós Művek a német "Päpstliche Missionswerke" szó szerinti fordításával kapta a magyar nevét.) A Pápai Missziós Művek egységes szervezetének négy ágazata van: A Hitterjesztés Műve, amelyet azzal a céllal alapítottak, hogy felkeltse az érdeklődést az emberekben a világmisszió iránt. Fő feladata a missziós nevelés, az információ és a missziós tudat felébresztése. A Szent Péter Apostol Műve a missziós egyházak bennszülött papságának képzését segíti lelkileg és anyagilag. A Szent Gyermekség Pápai Művének célja, hogy a gyermekeket arra irányítsák, hogy hitüket megosszák másokkal, és a rosszabb körülmények között élőket anyagi eszközeikkel is segítsék. A Missziós Papi Unió Művének célja a papok, szerzetesek és világiak missziós képzése és tájékoztatása. A missziós vasárnapon gyűjtött perselypénzek nagyobbik részét a Pápai Miszsziós Művek a hátrányos helyzetben lévő missziós országokba küldi. Ezáltal mindannyian hozzájárulhatunk a hitterjesztés munkájához, a bennszülött papok képzéséhez és a szegény gyermekek neveléséhez, megélhetéséhez. Emlékezzünk Krisztus szavaira: "...amikor megtettétek ezt egynek a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek" (Mt 25,40). Köszönjük minden eddigi lelki és anyagi segítségüket! Kérjük, hogy imáikkal továbbra is kísérjenek bennünket, és lehetőségük szerint legyenek bőkezűek a Pápai Missziós Művek munkájának támogatásában! Az Úr lelke vezéreljen bennünket ebben a misszióban! Számlaszámunk: 11705008-20182041 P. Benvin Sebastian SVD, a Pápai Missziós Művek igazgatója
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|