LITURGIA

Történelmi távlatok

Amikor vasárnaponként belépünk templomunkba, hogy a misén való jelenlétünkkel Urunk feltámadását megünnepeljük, inkább csak hitünk tanítására figyelünk. Arra az örömre, hogy Urunkkal együtt lehetünk a szentírási üzenetek hallgatása és az utolsó vacsora eseményeinek ünneplése által.

Felvetődhet azonban a kérdés: hogyan ünnepeltek elődeink? Hogyan tudták kifejezni a maguk örömét és boldogságát ugyanazon tény felett, ami nekünk is, de minden kor keresztényeinek fontos volt. Kezdhetjük akár az apostoli egyház tagjain és csoportjain, akikről az újszövetségi iratokban olvashatunk. De vehetjük Antiochiai Szent Ignác vagy Szent Jusztinosz buzdításait és híradásait. A későbbi korokból már egyre több emlék és beszámoló maradt ránk. Fontosnak tekintették a külsőségekben is megnyilvánuló ünnepélyességet. Ez egészen természetes, mert amíg az üldözések tartottak, addig a külsőségekre kevesebb lehetőség volt. Később azonban megkezdődött a bazilikák és templomok építése, és ez egyre jobban utat nyitott más területeken is a díszesebb külsőségeknek. Ilyenek például a különböző vonulások, körmenetek, amelyeknek mindig lelki tartalmuk és mondanivalójuk is van.

Nagyon jelentős esemény a liturgikus könyvek megjelenése. Ez már azt jelezte, hogy a kreativitás lehetősége egyre inkább háttérbe szorult, és fontosnak tűnt a szertartások rendjének és szövegeinek meghatározása. A korábbi gyakorlat nyilván gondot okozott, hiszen már Szent Ágoston is szóvá tette, hogy az egyházban, vagyis a templomban csak olyan szöveget lehet olvasni, amit a "doctus", vagyis a püspök már látott és megengedett.

Ez különösen fontos volt, mert ekkor alakultak ki a keleti és a nyugati rítusok, amelyek magukon viselik az egyes népek szellemiségét, gondolkodásuk sajátosságait, kultúrájuk jegyeit. Ezeket egészen természetesen beépítették a maguk liturgiájába, és az évszázadokon keresztül alakultak, fejlődtek, vagy éppen elmaradtak. Ezért annyira fontos a liturgia történetének tanulmányozása, mert a liturgia különböző elemeinek megértése közelebb vihet a népek szellemiségének megismeréséhez is.

Az első liturgikus könyvek nem egészen olyanok voltak, mint a maiak, hanem csak a lényeget tartalmazták. Az is érdekes, hogy az egyházatyák írásai szintén sok liturgikus utalást tartalmaznak, amelyek az akkori gyakorlatra mutattak rá. I. Ince pápa Decentiusnak, Gubbio püspökének 416-ban például azt írta, hogy a bérmálás szentségét csak a püspök szolgáltathatja ki, mert a pap "nem rendelkezik a teljes papi hatalommal".

Egy másik, nagyon érdekes kutatási terület a római kánon (ma az I. eucharisztikus ima) kialakulása. Szent Ambrusnál (+397), Milánó püspökénél találunk erre vonatkozó részleteket, aztán a későbbi századokban alakult ki az a forma, amelyet a későbbikben évszázadokon át változatlanul használ mind a mai napig az egyház.

Ezzel a néhány utalással akartuk ráirányítani a figyelmet liturgikus életünk szépségeire. Az elkövetkezendő időben ismételten visszatérünk a liturgia történetének sajátosságaihoz, mindig éreztetve, hogy az előttünk járó egyházi közösségek gazdag emlékeit használjuk Isten dicsőítésére és magasztalására.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu