Álmodik a múlt

Szent Mihályra alig gondoltam...

Emlékszem, vasárnap volt, amikor a Nagyszebentől délre, a Szebeni-hegység északkeleti lábánál elterülő Kisdisznódon és a falu hegyi (ma lutheránus) templomában jártam, és úgy emlékszem, hogy az ünneplőbe öltözött fiatalok németül beszéltek. Akkor már jól ismertem Erdélyt, tudtam, hogy a szászok nagyobb része kitelepült, s ezért is lepett meg az itteni élet. De ami a kis domb tetején fogadott, az a látvány több volt, mint meglepetés. Mintha egy nagyon régi könyv egyik illusztrációját láttam volna, de élőben.

Művészettörténészektől tudom, hogy a "szász telepesek magukra voltak utalva templomaik építésében, s mintát máshol, mint a magyarországi példákban, nem kereshettek. Legrégebbinek tekinthető kisdisznódi templomuk - melyet tulajdonosa, Gosselin, vallon származású királyi káplán 1223-ban a kerci apátságnak adományozott - háromhajós, a főhajóhoz csatlakozó négyszögű előtérből nyíló félkör apszisú bazilika. A jelentős méretű és kivitelezésű templom nyugati homlokzatára a magyar nemzetségi monostori templomokhoz hasonlóan két (befejezetlenül maradt) tornyot terveztek. Köztük nagy tudású mesterre valló bélletes kapuzat áll, kétfelől kettős várárkáddal határolva. A kisdisznódi templomot, már nyugati kegyúri karzata alapján is, a szászok közt nem egyedülálló vallon gerébcsaládnak kell tulajdonítani, melynek leszármazottja, királyi udvari szolgálatba lépvén, ősi birtokáról lemondott." (A geréb - a német Gráf-Gräve szóból származik - a XII. században telepítésvezető az erdélyi szászoknál.)

A falu feletti meredek hegykúpon álló, magas fallal kerített, háromhajós, félköríves szentélyű kisdisznódi román kori templomot korai okleveleink Sancti Michaelis Monsként említik. "A község a XV. században új plébániatemplomot kapott, ekkor a román kori egyházat használaton kívül helyezték, és a lakosság csupán vész esetén vonult fel falai mögé, békeidőkben pedig az itt kialakított raktárakban őrizte javait, valamint fegyvereit - olvasható Karczag Ákos rövid ismertetőjében. - 1540-ben az erdélyi fejedelem őrsége tanyázott benne. Mint a Vöröstoronyi-szoroshoz közel fekvő település, ki volt téve a törökök meg-megújuló támadásainak. Ostromolni azonban egyetlen esetben kezdték, 1658-ban, de ekkor is sikerült rövid védekezés után váltságdíjban megegyezni a támadókkal. Ezután az erődtemplom még egészen az 1800-as évek kezdetéig szolgálta a falu és a környék védelmét, vagyonának biztonságát." A XIX. században még három védőtornya állt, és egy föld alatti folyosó (vagy pince) nyílása, valamint kőtörmelékkel feltöltődött vízgyűjtő medencéje is látszott.

A szomszédos Nagydisznóddal együtt a falunév érdekes eredetet mutat: az elsődleges Gyznoyow (Disznójó) elnevezés a nyelvészek szerint a "disznó" és a régi "jó folyó" főnévnek az összetétele. A Szeben jobb oldali mellékvizéről tevődött át az elnevezés a patak mentén települt helységre. A két helységnév idővel Disznódra módosult. De a néven kívül azt kell megjegyezni, hogy jó, hogy szép, nagyon szép hely. Remélem, ez a képről is látszik.

Móser Zoltán

*

A szeptember 16-i számban Nagy hegyek alján címmel megjelent, a pálos rend bölcsőjéről szóló írásom régebben készült, ezért került be az a szomorú mondat, hogy elhanyagolt állapotban van ez a becses emlékhely. Azóta - erről sajnos nem tudtam - a romterületet felújították, rendbe hozták, és így immár méltó környezet fogadja az arra látogatót.

Erről az örömteli hírről csak a cikk megjelenése után értesültem. Ezért a téves megjegyzésemért a pálos rend tagjaitól és a kedves Olvasóktól is elnézést kérek.

M.Z.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu