Hazatért...

Polcz Alaine halálára

Az alapvető kérdés mégiscsak az, hogyan érkezünk el utolsó óránkhoz. Nem annyira a halál módja, hanem a lélek s a szellem befogadókészsége, hogy az időtlen jelenléte mennyire jellemzi percekre-órákra széthajtogatott életünket. S a kettő határán ott az átlépés titka, földi létünk széthasadó fátyla. Érlelődésünk végén vajon mennyire eresztjük át Isten fényét, mennyit engedünk belőle a többi embernek?

Elhunyt Polcz Alaine. Élete - csakúgy, mint mindannyiunké - a halál erőterében telt, de ő azon kevesek közé tartozott, akik tudatosítják magukban az "utolsó átváltozás" valóságát. Magukban - és másokban. Ha nem tudunk is róla, szükségünk van rájuk, mert jóllehet napjaink a halál képeinek zajában telnek, az elmúlás csendjét kerüljük. Veszélyeztetve ezzel, hogy a végső csatlakozáshoz "félig-készen" érkezünk.

Aki a halált is kitartóan szemlélve van jelen e világon, az élet gazdagsága és igazi szeretete előtt készít utat. A kegyelem embere. Istenbizonyíték. Egész lényével, élete lélekgyarapító üzenetével ilyen volt Polcz Alaine. Azok közül, akik nem engedik, hogy végképp megfeledkezzünk az ember és az élet tiszteletéről, a haldoklók méltóságáról, utolsó idejük előkészületéről és támogatásáról, a gyász fájdalmasan gyógyító folyamatáról. A halál életformáló erejét vétkes-cinkosan elhallgató korunkban magyar nyelven tőle elhallhattunk-olvashattunk a legtöbbet és legigazabbat e végső valóságról. Életének nem hétköznapi, tragikus terheitől is nemesült lénye azok sorát gyarapítja, akik a pokol bugyraiból is áldással térnek vissza. S ő mindazt igyekezett átadni, amit az emberi lét határáról felismert. Az innenső parton állva.

Egy zsoltáridézettel kívánt elbúcsúzni e világtól: "Mint az szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt, Uram!"

Szigeti L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu