"Föl-földobott kő"

Száz éve született Radványi Géza filmrendező

Szeptember 26-án, Kassán született 1907-ben Radványi Géza filmrendező, akit Márai Sándor testvéröccseként tart számon a közönség. A nagypolgári Grosschmid családba születtek, de mindketten nevet változtattak, hogy a jó hírű családot ne azonosítsák holmi léhűtő irodalmárokkal, filmes csepűrágókkal. Rendezőként, forgatókönyvíróként huszonkét nagyjátékfilm kötődik nevéhez, ennek közel felét Magyarhonban forgatta, elsősorban 1948-as emigrálása előtt. 1926 és 1939 között - ahogy Nemeskürty IstvánAdyt idézve szépen, találóan írta róla - Európa országainak "tornyait látogatta sorba", tanult, dolgozott, írt, filmek sorának elkészítésében vett részt. Még nem rendezett, de külföldi barátai akarva-akaratlanul is felkészítették a hazajövetelre. Tehetséges, világlátott fiatalember, színházi főiskola nélkül, komoly filmszakmai gyakorlattal. 1944-ig öt filmet rendezett (Zárt tárgyalás, Európa nem válaszol, A beszélő köntös, Egy asszony viszszanéz, Fehér emberek), három másiknak forgatókönyvírója volt. Szokatlan montázstechnikájú, látványvilágú, fontos kérdéseket vizsgáló filmeket készített a házassági hűség lélekboncolgató drámájától a történelmi film kikapcsoló szórakoztatásáig. "Nem egy filmet kell csinálni, hanem filmet, a film íratlan, de sajnos megkerülhetetlen törvényei alapján. Ezek a törvények az utóbbi időben az általános film-tohuvabohu-zajában feledésbe mentek, de érvényesek mindazok számára, akik a jövőben majd még filmet akarnak csinálni" - nyilatkozza 1943-ban, és valóban, képei, történetei kivétel nélkül érvényesek is. Nemigen szerette a háborút. Meg azt sem, ami utána következett. "Ma a film mint kifejezési forma abból áll, hogy beszél, fecseg, magyaráz. Nehéz ezen segíteni, mert már a közönség is hozzászokott. Ez azonban nem a közönség bűne, hanem a miénk, akik ehhez hozzászoktattuk. Visszatalálni a helyes útra ugyancsak nem a közönség feladata, hanem a miénk. A közönség a jót legalább olyan könnyen szokja meg, mint a rosszat. Ma persze nehéz a helyzet, háború van, és a közönség napi gondjai elől a mozik vászna elé menekül kikapcsolódni, tekintet nélkül arra, hogy a vásznon mit vetítenek. A közönségnek ezt a kiszolgáltatottságát könyvelik el azután selejtes filmek alkotói ťszemélyes sikernekŤ, öntömjénezésük közepette elfelejtik, milyen veszély fenyegeti filmkarrierjüket, ha egy napon a közönség megint azért megy el moziba, hogy jót lásson, és nemcsak azért, hogy a mindennapi életben előforduló rosszat elfelejtse.." - nyilatkozta 1945-ben. Nekiállt, hogy a jót látni akaróknak segítsen: 1946 és 1948 között tanított a Színművészeti Akadémián, és elkészítette Valahol Európában (1947) című munkáját. A film nagy sikert aratott itthon és külföldön - egyetemes könyörgés minden mellett, ami még emberi maradt belőlünk a háború közben és után. Aztán ismét külföld, itt-ott: valahol Európában. Majd Németország, közelebbről München, az ottani filmművészeti főiskola, ahol 1954 és 1977 között tanított. Rendezett is, világhírességek sokaságát igazgatta a kamera mögül. Utolsó filmjét már ismét - és végre - itthon forgatta. A Circus Maximus 1980-ban készült el, csalhatatlanul harminchárom évvel idősebb, Valahol Európában című fivérére emlékeztet. Radványi Géza - Balázs Béla barátja, Máriássy Félix mestere, Márai Sándor testvéröccse -, idősebb fivérünk föl, földobott kő, aki 1986-ban oda tért meg, ahová mindig is vágyott, mert mindig is oda-, odavágyott "ahonnan vétetett".

Lázár Kovács Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu