"Hitetlen vagyok, vergődő magány"

Ötven éve hunyt el Szabó Lőrinc

A Tücsökzene 329. verse (Az Árny keze)Szabó Lőrinc egyik legszebb vallomása hitetlenségéről és egyben vergődő értelemkereséséről, mondhatjuk: istenkereséséről. A költő a húszas évek második felében egy részletes tanulmányt írt Ady Endre vallásos költészetéről, ahol saját hitetlenségéről/hitéről is vallott. Egy 1940 tavaszán elhangzott rádióelőadásában pedig költők istenélményéről, Istennel dacoló vagy hozzá megtérő költőkről szólva ezeket mondta: "Még esetleges kételyük, lázadásuk és panteista önistenítésük is csak új és rejtettebb kísérlet a csöndes vagy rettentő titok, az igazság megközelítésére és megvilágítására; s ebben is nemegyszer filozófusoknak és egyházatyáknak rokonai." (Lásd Kabdebó LórántSzabó Lőrinc metafizikai távlatai című tanulmányát: Vigilia 2006/4, 290-296.)

Szabó Lőrinc - ahogy Illyés Gyula írta róla - "elevenen boncolta önmagát"; kevés hozzá hasonló "metafizikai" költőnk van. Az életrajzszerű Tücsökzene és a Huszonhatodik év élet és halál, szerelem és öröklét titkait feszegeti. Élete: költészete anyaga. Ő meg a világ, ő meg a nők, ő meg a szellem vagy az átszellemiesített anyag... Mert a híres Materializmus című verse - saját vallomása szerint - "éppen anynyira viselhetné azt a címet is, hogy "spiritualizmus". Minden volt és minden akart lenni, és mindennek az ellentéte is. A homlokától felfelé tiszta szellem volt, lefelé behemót "állati" vágyak rabja. A test és a lélek kapcsolatát nála egy bizonyos platonizmus jellemezte: a test a lélek börtöne. Szerinte a "tiszta anyagot" a pap szokta gyalázni, valójában ő maga volt kissé manicheus; egyszer szétválasztja a jó szellemet és a rossz testet, máskor azt állítja, hogy az anyag "szent ereje" dolgozik értünk. (Lásd a Testünk titkairól és az Én és ti, többiek című verseit.) Érosz és Thanatosz volt kettős pólusa vagy fókusza életének és költészetének. Igen, "zárva marad testünk börtöne, és benne a mag, / magányos lelkünk", ha nem nyílunk meg a szeretetnek.

Most, hogy a fél évszázada elhunyt költő hitetlenségéről írom ezt a jegyzetet, emlékeztetek Szabó Lőrinc egyik jelentős vallomására, amelyet fél évvel halála előtt Szigeti Endrének, az Új Ember munkatársának írt, válaszul Szigeti 1956. szeptember 9-i jegyzetére. Szigeti, aki megállapította, hogy Szabó Lőrinc egész férfiéletét a hitetlenség börtönében töltötte, hozzáfűzte: nekünk, keresztényeknek Szabó Lőrinc vergődő lelkéhez nem a diadal fölényével, hanem a szeretet alázatával szabad közelednünk. Szabó Lőrinc szeptember 19-i válaszában (Virrasztók, Bp. 1985, 409-411) többek között ezeket írta: "...Igazán köszönöm hozzám való szívbeli hajlandóságodat, a nagy szeretetet, melyet cikked nem elárul, hanem hangosan hirdet. Hogy megérdemlem-e? Egyik részemmel (melybe a töprengő is beletartozik) bizonyára meg. Csakugyan rettenetes dolognak érzem a hitetlenséget; de éppannyira rettenetesnek - mert lehetetlennek - a hitet is. Fiatalon még csak átsegíthetett kétségbeeséseimen valami pantheisztikus mámora ennek az egyetlen és édes életnek, de ez egyre kevésbé vigasz, már régóta: személyes istent szeretnék, személyes túlvilági folytatást, és ez nem megy. (...) Nincs meggyőző erő semmi érvben az értelem számára, hogy nincs igazam; ami talán épp az értelem tökéletlensége! (...) Rettenetesnek tartom az érzelmi életet, reménytelennek az értelmit; a ti igazságaitokat pedig - tudod minek? A leggyakorlatibb, leghasznosabb tévedésnek, amennyiben becsületes emberek hirdetik! (...) Nagyon-nagyon szomorú és szerencsétlen vagyok..."

Szabó Lőrinc valami "matematika-féle" parancsoló érvet akart értelmének. De valójában a hit nem csupán észérvekre támaszkodik, hanem a kegyelemnek megnyíló szív lényeges szerepet játszik benne. Pascal mondotta, hogy "a szívnek megvannak az érvei, amelyeket az ész nem ismer". "Istenre csak a szív érzékeny." "A szeretet az a szem, amelylyel megsejthetjük Istent", ahogy Szent János nyomán a Pascalt is ihlető Szent Ágoston magyarázta. Szabó Lőrinc idézett vallomásában még valami új "nagy-nagy érzelmi lerohanásról" beszélt, amilyen az ifjúkori szerelem volt. Egy alkalommal Ágoston is "delectatio victrix"-et emlegetett, olyan erős kegyelmi indítást, amely legyőzi az érzéki élvezeteket. De ehhez az isteni szeretet vonzásának alázatosan megnyíló, tiszta szív szükséges; a bűntől megszabadító kegyelem műve a hit szabad döntése.

Szabó Ferenc

Szabó Lőrinc

Az Árny keze

"Maradj velem, mert beesteledett!"

Bibliát hallgat a gyülekezet.

Alkony izzik a templom ablakán.

Hitetlen vagyok, vergődő magány.

"Maradj velem, mert beesteledett!"

- Ha így idegen, vedd emberinek,

súgja egy hang, s ahogy látó szemem

elmereng a régi jeleneten,

az emmausin és felejtem magam,

a sugár-hídon némán besuhan

egy örök Árny: lehetne Buddha is,

de itt másképpen hívják és tövis

koronázza: én teremtem csupán,

mégis mint testvérére néz reám,

mint gyermekére: látja, tudja, hogy

szívem szakad, oly egyedűl vagyok,

s kell a hit, a közösség, szeretet.

S kezét nyújtja. Mert beesteledett.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu