Zenék, arcok, angyalok

Merre tovább? - élet a városmisszión túl

A koncertek, templomi rendezvények, utcai missziók, evangelizációk kavalkádjából olykor kiemelkedik egy arc, elkapok egy tekintetet, egy mondatot, beszélgetések során elér egy gondolat...Valaki a megtérésről elmélkedik, mások inkább csak távolról közelítik a lényeget: zenével, versekkel, történetekkel - kézfogással, odafigyeléssel, hallgatással közvetítik ugyanazt száz helyszínen: hívogatnak, szólongatnak - Jézus nevében: metróaluljárótól a pláza tetejéig.

A Móricz Zsigmond körtérre elsétálhattunk egy kis boldogságmorzsáért; és bizony a boldogság nem más, mint egy apró mézeskalács szív manduladarabokkal, valamint egy köré kanyarított, papírra nyomtatott üzenet (ajándék!) a gyermeki szeretet logikájáról, meg a felnőttéről. A Váci utcában angyalokkal találkozhattunk, és a betontengerben keresztutat is járhattunk, vagy csendben imádkozhattunk a missziós kongresszus szünetében a Szent István-bazilikában.

Külföldiek is részt vettek a városmisszión, a főváros egyik legszebb terén német fiatalok zengették a gitárt, máshol igekártyákat osztogattak, mosolyogva. Az igekártya, az konkrét evangélium, ahogy a zugligetiek bibliaolvasása is a Moszkva téren, de konkrét az a történet is, amit az egyik missziós főszervező mesélt, az Emmánuel közösség tagja: az egyik munkatárs, aki életében először evangelizált az utcán, arról számolt be, hogy a szolgálata folyamán, az egyik délelőtt egy munkanélküli emberrel kezdett beszélgetni, akinek minden reménye elveszett, és elpanaszolta, hogy a lakbért sem tudja kifizetni. Azzal a súlyos mondattal a fejében rótta az utcákat, hogy ha nem talál magának még a héten munkát, akkor kiteszik az utcára. A misszióssal közösen elimádkoztak egy miatyánkot és egy üdvözlégyet, ugyanis a férfi még hivatalos volt aznap délutánra egy állásinterjúra - a héten az utolsóra. A férfi néhány órával később örömmel jött viszsza a missziós központba, hogy elmondja: megkapta az állást, mégsem teszik ki a lakásából.

Merrre tovább?

A kérdés sokakban felvetődött. Azokban, akik üres vagy gúnyos tekintetekkel, érdektelenséggel találkoztak az evangelizáció során, és azokban is, akik számára "sikertörténet" volt a városmisszió hete. Mert a nap sütött jókra és rosszakra, tehetségesekre és ügyetlenekre, léhákra és lelkesekre egyaránt - az időjárásra nem lehetett panasz. A következtetéseket tehát magunkból kiindulva kell végigvezetni, megcélozva a közeli s távoli jövőt. Úgy hallottam sok helyről, hogy a jó idő mellé reményt is kaptunk, s ez a remény egy felfedezésből ered: abból a tapasztalatból, hogy mindeddig nem vettük a fáradságot, hogy megismerjük a budapestieket - és hát most elkezdtük, s ezáltal valami történt. Attól a perctől kezdve, hogy feléjük fordultunk, a nagy fővárosi embermasszából elő-előbukkant egy arc, feltűnt egy tekintet, megszólalt egy hang, egy személyes - talán nem sok, de ez a nem sok is éppen elég ahhoz, hogy megtegyük a következő lépést, azután sorban a többit is. Egy konkrét jézusi mondat az igekártyán, kezdjük olvasni újra: "Amit a legkisebbek közül egynek is tesztek..."

Szöveg és képek: Körössy

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu