Tanúság Krisztus derűjéről

Huszonöt éve nyílt meg a vak gyerekek otthona

"A Krisztus sebeit viselő kisgyermekek otthonát szeretettel áldottam meg, hogy valamenynyien - nevelők és neveltek - Krisztus derűjéről tegyenek tanúságot." Huszonöt évvel ezelőtt, 1982. szeptember 19-én ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Lékai László bíboros a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat Vak Gyermekek Szent Anna Otthonának vendégkönyvét.

Lehet-e súlyosan sérült - látás- és mozgássérült - gyermekek között derűről beszélni, az örömről tanúságot tenni? "Olyan nyomasztó ez a hely, annyira lehangol..." - mondták sokan az elmúlt huszonöt év alatt. "Nem leszel depressziós?" - hangzottak a sajnáló kérdések.

Többször megtapasztaltuk, hogy a munkaerő-problémák, fenntartási gondok közepette nem könnyű derűsnek lenni. De talán még több alkalommal éltük át Isten gondviselő szeretetét. Azt, hogy fontos Isten számára ez a kis közösség, hogy valóban kincsek vagyunk az ő értékrendjében. Mert miután próbára tette bizalmunkat, mindig küldött munkatársakat, anyagi vagy természetbeni segítőket.

Boldog Teréz anya biztatása lebegett mindig előttünk: "Kezdje meg ezt a szép munkát, csak merje egészen az Istenre bízni!" A mi derűnk alapját ez a bizalom adta, gyermekeink derűjét pedig, hogy biztonságban érezték magukat nálunk. Róbert, aki nélkülözte a családi fészek melegét - s már a Jóistennél van - egy-egy új gyermeknek így mutatta be az otthont: "Ez nem akármilyen ház, ez az anyaszentegyház!" A biztonságérzet szeretetet és derűt áraszt. És sokszor tapasztaltam, hogy mi több szeretetet kapunk, mint amennyit nyújtunk a gyermekeknek.

A derűt és szeretetet tapasztaltuk meg szeptember 16-án is, amikor összegyűltek régi diákjaink és volt munkatársaink. Örömmel jöttek "haza", hogy köszönetet mondjanak mindazért, amit itt kaptak: "hogy megtanultam járni... beszélni.... Hogy tanulhattam..." Jó érzés volt hallgatni a régi munkatársakat is, akik vidáman számoltak be az otthonban töltött évekről. Ez a nap is bizonyította, hogy gyermekeinkkel együtt - Isten kegyelméből - tanúságot tettünk Krisztus derűjéről.

A huszonöt évvel ezelőtt megnyílt otthon jogutódja a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona. Jelenleg ötvenöt gyermekünk van, akik közül tizenhat nélkülözi a családi háttér melegét. Tizenhárman az óvodában próbálgatják az első lépéseket, tanulják fogni a kanalat, kezdik képezni a hangokat, formálni a szavakat. Heten külső iskolában integrált oktatásban vesznek részt. Közülük egy fiatal most kezdi meg egyetemi tanulmányait. A többiek az általános iskolát végzik belső iskolánkban.

Az ötvenöt gyermekből huszonheten kerekesszékkel vagy babakocsiban közlekednek. Gyermekgondozóink, pedagógusaink igen komoly fizikai munkát is végeznek, de mindezt derűs lélekkel teszik, humorral tűzdelik az egyes helyzeteket, a gyermekek pedig mosollyal, kacagással válaszolnak. Többen mondták - legutóbb Regőczi István a hálaadó szentmisén - hogy itt a gyermekek derűsek, mintha a "mosoly országa" lenne.

"Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben" - mondta Helen Kellet siket-vak hölgy. - Ha nem lenne ennyi betegség, sérültség, ennyi áldozat, akkor nem lenne ennyi öröm a küzdelem s a győzelem felett..."

II. János Pál 1983. szeptember 11-én így fogalmazott Bécsben, az Irgalmasság Házában: "A pápa hálás nektek ezért a prédikációért, melyet türelemmel viselt szenvedéstek által elénk tártok. Semmilyen szószék nem képes helyettesíteni, semmilyen iskola, semmilyen előadás. A betegszobák nem kevésbé szolgálnak egy népet, mint az iskola és az előadótermek. Jézus életének középpontjában a kereszt áll. Sokan futnak el előle. De aki a kereszt elől menekül, nem talál rá az igazi örömre."

"Hogy siket vagyok, vak és néma, ez nagyon fáj - fogalmazta meg egyik gyermekünk -, de tudom, hogy ez a fájdalom Isten szerető öleléséből származik." Ha erre a szerető ölelésre fel tudtuk hívni a ránkbízottak figyelmét, ha eszközei tudtunk lenni Istennek a szerető ölelésben, akkor tanúságot tettünk Krisztus derűjéről - Isten dicsőségére.

Fehér Anna nővér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu