Bíboros a Moszkva téren

A főváros legcsúnyább tereinek versenyében jó helyezést érne el a Moszkva tér. A környező házak javarészt szürkék, piszkosak, növényzete szinte nincsen, s annyi busz és villamos indul innen, hogy percekig tartana felsorolásuk. A metró kijáratának környékén hajléktalanok fekszenek, a padokon és a földön galambpiszok. A környék kocsmáiban lerészegedett emberek is itt józanodnak. Reggelente "rabszolgavásár" helye a "Moszkva", hiszen a feketemunkára jelentkezők itt gyülekeznek, s várják a rájuk igényt tartó vállalkozók megjelenését, a munkába rohanó emberek között. Hétköznap délután némi emberi színt hoz a kaotikus térre a katolikus és más segélyszervezetek ételosztása, vagy a máltaiak orvosi vizsgálata...

A városmisszió hetében a városnak ezen a pontján is felállítottak színpadot és sátrakat, hogy az "ott élőknek", az arra járóknak is hirdessék az örömhírt, a zene nyelvén szólítsák meg a fiatalokat, előadásokkal pedig az idősebb korosztályt.

Egyik napilapunk fanyalogva írt a városmisszióról. Hangulatkeltésnek bizonyára megfelelő volt az írás a lap olvasói számára, beszámolónak azonban igen gyenge. Azt is a misszió szemére vetette, hogy egy-egy eseményen kevesen voltak. Biztosan volt ilyen is. De saját tapasztalatom szerint inkább az ellenkezője igaz - gondoljunk csak a Godspel-előadásokra, amelyek a Móricz Zsigmond körtéren is "teltházasak" voltak, vagy a Blaha Lujza téren egy-egy programra, amikor az érdektelen járókelők arra panaszkodtak, hogy nehezen tudnak közlekedni a nagy tömeg miatt...

De térjünk vissza a Moszkvára. Péntek délután a "Meghallgatlak" sátorban folytak a beszélgetések, a színpadon keresztény dalokat éneklő együttes után a Jó és a Rossz küzdelmét, Jézus és a Sátán harcát bemutató pantomim- előadást láthattak az arra járók, amikor megjelent a téren Erdő Péter bíboros. Az előadás végéig beszélgetett és sétált a téren, figyelte az előadást, melynek végén a színpadra lépve köszöntötte a jelenlévőket. Pár mondatot mondott csak. Jézusról, a szeretetről, s megköszönte a téren előadást tartóknak, hogy energiát nem kímélve, szabadságuk terhére egy héten át hirdették a városnak ezen a pontján, hogy van reményünk és jövőnk. Ha az említett lap újságírója lennék, most azt mondanám, nem voltak többen hetvennél, akik mindezt hallották. Igaz volna. De az a hetven ember hallotta. Talán néhányuk most látta a bíborost életében először. Az ő ajkáról hangzott fel, hogy van jövőnk, s ez talán a reménytelenségben reményt adhatott nekik. Ez a misszió...

Kép és szöveg: bókay

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu