Uj Ember

2007.09.30
LXIII. évf. 39. (3085.)

Városmissziós
különszám!

Főoldal
Címlap
Reményt kaptunk a jövőhöz...
Lezárult a budapesti városmisszió
Amit az egyház kínál...
Főpásztorok kerekasztal-beszélgetése
Krisztussal a cigányok szolgálatában
Pekingi püspökszentelések
Nincs vége...
Lelkiség
Amíg nem késő...
Szentírás-magyarázat
A dúsgazdag és a koldus Lázár
Homíliavázlat
"Tisztítsd meg, Uram, szívemet és ajkamat!"
LITURGIA
A hét szentjei
A hét liturgiája
C év
Katolikus szemmel
Eszméljünk!
- Városmisszió, 2007 -
Missziós mérleg
Sajtótájékoztató a Duna-palotában
Pozitív, sőt biztató...
Ruini bíboros értékelése budapesti tapasztalatairól
Morzsák a misszióból
Élő egyház
Iskolák nehéz helyzetben
Szombathelyi egyházmegye: oktatás, szerkezeti átalakítás
Építő ősök nyomában Gyimesfelsőlokon
Berszán Lajos Magyar Örökség-díjas
Kevesebb tanár, több diák
Az oktatás helyzete a győri egyházmegyében
"Menjetek és hirdessétek..."
Egyházközségi kommunikációfelelősök találkozója Nyíregyházán
Az ébredés ára
Karizmatikus találkozó Kaposvárott
Pro Urbe Budapest-díjat az önkénteseknek!
Élő egyház
A reménység embere
Fórum
Különleges kegyelemként tekintette hivatását
Egy kidőlt faóriás emlékezete
Tűnődés a hétről
Az Olvasó írja
Emlékezés Piusz pápára
Fórum
Remény a városban
Szentmise a Gellért-hegyen
"A Madonna vezette a kezemet..."
A pápák fotósa Budapesten
Elbocsátott vadak...
Misszió a város szélén
Balczó András a boldogságról
Bíboros a Moszkva téren
Fórum
Tanúság Krisztus derűjéről
Huszonöt éve nyílt meg a vak gyerekek otthona
Zágráb az európai egyetemistákért
Fórum
Hívom és küldöm a családokat
Októberben, Szent Erzsébet évében
A Biblia napja és éve
Közelebb kerülni a Szentíráshoz
Száz év a bölcsesség derűs kikötőjében
Ifjúság
Pillanatképek a városmisszióról
Isten patikája
Zenék, arcok, angyalok
Merre tovább? - élet a városmisszión túl
Történetek a csodáról
A bizalom csodát tesz
REJTVÉNY
Lóugrás
Programajánló
Nagymarosi ifjúsági találkozó
Kultúra
"Hitetlen vagyok, vergődő magány"
Ötven éve hunyt el Szabó Lőrinc
"Föl-földobott kő"
Száz éve született Radványi Géza filmrendező
incognito
Nem a szöveg a fontos
Hazatért...
Polcz Alaine halálára
Fórum
Egy szemlélődő mosoly a világ szívéből...
Szent Erzsébet csodája Teréz anya nővéreinek rigai házában
Gyermekrajzok nyelvén Szent Erzsébetről
Kiállítás Hatvanban
Szent Márton püspök Liechtensteinben
Mozaik
Szent Jeromos
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
Fényképek tükrében
World Press Photo - 2007
Szent Mihályra alig gondoltam...
Álmodik a múlt
Ügyetlen mókus

 

Az Olvasó írja

Emlékezés Piusz pápára

Az egyetlen lap, amit olvasok, az Új Ember. Nemrégiben megemlékeztek XII. Piusz pápáról, akivel kapcsolatban személyes emlékeim is vannak - kilencvenéves lévén...

1938-ban ott lehettem a budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson. A Hősök tere csodálatos volt, ott alakították ki a bámulatosan szép, hatalmas oltárt, az egész teret gyönyörű virágok díszítették. XI. Piusz pápa betegeskedett, ezért küldte maga helyett Pacelli bíborost Budapestre. Hatalmas tapsvihar fogadta. Ő lecsendesítette a tapsot, és magyarul mondott pár üdvözlő mondatot. Bámultunk, hogy hangsúlya, kiejtése milyen jó volt. Aztán németre fordította a szót, és elragadtatását fejezte ki az oltár és a tér szépségéért.

Pacelli bíboros a fiatalokkal is akart találkozni, a jogi kar nagytermében fogadott minket. Beszélt hozzánk magyarul, latinul, németül, olaszul, de nem is az volt fontos, hogy mit értettünk meg, hanem az a kedvesség, amellyel szólt hozzánk. Nagyon megszerettük, és örültünk, hogy ott lehettünk.

Elutazása előtt találkozott Budapest főpolgármesterével is, megáldotta őt és egész Budapestet lakóival együtt.

Pár év múlva, mikor ő lett XII. Piusz pápa, az olaszok boldogok voltak. Az egész országnak sokat segített, de persze rosszakarók mindenütt vannak, sokan voltak, akik támadták őt, aki csak jót tett az üldözöttekkel is.

Halála után derült ki, mennyit harcolt, és ezreket mentett meg. A Vatikán és a pápai üdülő tele volt menekültekkel. Ezt a németek is tudták, és ez csak fokozta haragjukat.

Nagyon örülök, hogy elkezdődött XII. Piusz pápa boldoggá avatási ügye.

Nikolicsné Hartai Mária

Sopron

Fogadjuk el...

A Biblia Isten levele hozzánk. A világ legismertebb könyve hírt ad arról, hogy az értelemmel és szabad akarattal rendelkező embernek a Teremtővel való kapcsolata - a bűn következtében - megromlott. Ennek következménye lett, hogy az ember értelme elhomályosult, nem látja világosan élete célját, akarata pedig rosszra hajlóvá vált.

Isten, aki továbbra is szerette az embert, megszánta teremtményét, és segíteni akart helyzetén, mivel az a maga erejéből erre képtelen volt. Ezért küldte el a Megváltót, aki helyreállította a bűn által megrontott kapcsolatot, és fölajánlotta az embernek, hogy segítségével élete végén eljuthat oda, ahová Isten a teremtéskor meghívta őt: az örök életre. Tanításával olyan jövőképet állított az ember elé, amely megnyugtatja és erőt ad a nehéz helyzetek elviselésére is.

Mindennap sok ezer ember születik a földre, hogy aztán néhány évtized után több ezer társával együtt egy napon eltávozzék a földről. A normálisan gondolkodó emberben felmerül a kérdés: mi lesz a sorsom a földi élet után? Van-e folytatása? Milyen ez a folytatás? Mivel velem történik mindez, kell, hogy érdekeljen!

A választ attól a Jézustól kapom, aki nemcsak csodákat tett, de a halála után is megjelent sokaknak, és bizonyította, hogy egy másik világban él.

Ő mondja el, hogy az univerzum (minden anyagi létező) pusztulása után ő elvezet egy olyan "helyre", állapotra ahol már nincs halál, nincs fájdalom, csak örök boldogság van. Földi életünket azért kaptuk, hogy segítségével elnyerjük ezt a "helyet". Én papként abban szeretnék segíteni mindenkit, hogy elgondolkodjék ezen a lehetőségen, és vállalja a Jézussal való együttműködést, hogy ide eljusson.

Akik fölkeresnek és elbeszélgetünk, vállalják ezt szavakban, gondolkodásban, de sokszor a valódi tettek, az igazi együttműködés elmarad. Miért? Pál apostol megindokolja: "Látom a jót, amit tenni kell, és mégis a rosszra vagyok képes. Más törvényt érzek tagjaimban, mint amit értelmem mond."

Ezért nem elég megérteni, hogy el kell fogadnunk Isten ajánlatát, amellyel örök életre hív, hanem igénybe kell vennünk az egyház segítségét is.

Katona Pál plébános

Földeák

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu