Tűnődés a hétről

Egy kidőlt faóriás emlékezete

A sors otromba fintora, hogy Domokos Mátyásról már csak múlt időben szólhatunk. A legendás Eötvös Collegiumban élte át a nagy hatású intézmény szétverését, s az irodalom lett otthona és védelmezője. Küldetéses ember volt, állt a vártán, és elszántan védelmezte az értékeket, vagy amiket annak hitt. Felmérhetetlen érdemeket szerzett például Ilylyés Gyula életművének kutatásában és közreadásában, kedves írója volt Németh László, s emellett a felfedezők szenvedélyével segített pályára kerülni sok fiatal írónak, akiket ezután féltő aggódással figyelt, s örömmel tudósított sikereikről. De ezek mellett, vagy ezek előtt volt még egy felmérhetetlen érdeme, amellyel beleírta magát a magyar irodalom történetébe, s ez a Nap Kiadó In memoriam sorozata, a XX. századi magyar irodalomnak érdekes, tanulságos és az uralkodó szemléletmóddal polemizáló bemutatása. Mert ma már szinte kötelező a műveket különféle teóriák kényszerzubbonyába préselni, és keveseket érdekel, ha egy-egy műalkotás kilóg a rákényszerített elméletek szorításából. Vagy ha mégis, akkor fanyalogva jelentik ki, hogy az illető írónak nincsen helye a kánonban. (Hallottam már ilyet Petőfi Sándorról is!)

Domokos Mátyás nem múló elméletek és elképzelések erőszakos érvényesítésével közelített az írókhoz és műveikhez. Meggyőződése szerint a versek, regények, esszék és drámák sosem függetleníthetők írójuktól, nem steril képződmények, hanem élő organizmus részei, s nem arra valók, hogy finnyásan piszkáljuk őket egy csipesszel, s fölösleges egy élményt lábjegyzetek sokaságával alátámasztani. Az "In memoriam", s ennek párdarabja, a ".... emlékezete" mindegyik kötete összeállítójának személyes ügye, s egyben varázslata, hiszen az életrajzi részleteik, korabeli, az íróról szóló tanulmányok, bírálatok majd a nekrológok valóban élővé teszik az írót és műveit, kedvet csinálnak az olvasáshoz, s a kiadó jóvoltából felhőtlen öröm kézbe venni a gusztusos kötésben közreadott könyveket.

Azt mondhatjuk, felmérhetetlen hálával tartozunk Domokos Mátyásnak, aki a hivatalos irodalomtörténet mellett megalkotott egy másikat - érdekesebbet, hitelesebbet emennél. A Nap Kiadó mindenesetre törlesztett valamicskét, amikor három - ismét elragadó kiállítású - kötetben közreadta Domokos Mátyás tanulmányainak válogatását. Az olvasó fényűzése összefoglaló cím telitalálat, hiszen egy igazi, figyelmes, a leírt szavakat ügyének tekintő olvasóval szembesülhetünk, s a harmadik kötet alcíme (Az "életre figyelés" prózaírói) egy nagyon fontos dologra irányítja figyelmünket: Domokos Mátyás ars poeticája szerint mit sem ér az az irodalom, amelyből kilúgozzák a lüktető, élő valóságot.

A rontás ellen című kötet egyik tanulmányában "vasfüggönyről" esik szó, amely elválasztja egymástól az esszét és a tanulmányt. Sajnos, napjainkban valóban így van: a világkép egyensúlyának megteremtésére irányuló esszé kérdéseit az "ex cathedra" kijelentések váltották fel életünk szinte minden területén. Talán ezért is következett be az a döbbenetes fordulat, hogy a "rontás ellen" küzdő írók (és politikusok) szavahihetőségét, jelentőségét és szerepét olyanok is megkérdőjelezik, akik akkor és ott a pályán sem voltak vagy cinkosan hallgattak.

"Én nem fogom be pörös számat...", ezt Domokos Mátyás bízvást elmondhatta magáról. Halála óriási veszteség, megint olyan valaki hagyott itt bennünket, aki megingathatatlan hűséggel az igazat mondta. Még szerencse, hogy írásai itt maradtak tanúságtételül, okulásunkra.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu