Mádl Ferenc

Eszméljünk!

- Városmisszió, 2007 -

Aki a múlt héten részt vett a budapesti templomok valamely missziós áhítatán, szentmiséjén, vagy a budapesti utcákat járta, vagy csak éppen ügyes-bajos dolgait intézte a fővárosban, sokfelé láthatta a városmisszió sátrait, hirdetéseit is, és ha volt elegendő buzgalom benne, talán időt is szakított arra, hogy részt vegyen valamelyik eseményen, vagy éppen csak megállt az utcán néhány percre, beszélgetni a hitről, hitéről. Egyedülálló eseménysorozat volt ez, a katolikus egyház ehhez hasonlatos módon legutóbb talán az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus idején volt jelen a köztereken és a közélet fórumain.

Sikeres ez a városmisszió azáltal lehet, ha tisztában vagyunk vele: nem az a cél, hogy pusztán ezen a héten működjék sikeresen. A misszió, az evangelizáció eredményes akkor lehet, ha életprogram, ha az emberek, a hívek és az egyház életének természetes és mindennap megvalósuló részévé válik.

Ha körülnézünk Magyarországon, de szerte a világban, ijesztő folyamatokat látunk. Szeretetlenség, a szolidaritás hiánya, az idősek és a gyerekek sorsáról való gondoskodás megoldatlansága, a családok felbomlása, sok-sok milliónyi magzatgyilkosság, a természet erőforrásainak elpazarlása, környezetünk tönkretétele, a csak a mának élés önzése, az anyagi javak hajszolása a keresztény ember számára egyetlen pontba sűrítve is megnevezhető: elszakadás Istentől, parancsaitól, a Jó Hír éltető erejétől. De a felelős élet, az egyetemes emberi erkölcs parancsainak követelménye nemcsak a keresztényekre, hanem valamennyi, más vallást követő vagy éppen nem hívő embertársunkra is vonatkozik. Ezért a missziós jelenlétnek őket is meg kell szólítania: vannak közösen vállalható eszményeink.

Ez nagyon fontos mindannyiunk, hívők és nem hívők számára. Nem elegendő annak akár többszörös kinyilvánítása, hogy erkölcsi válságban élünk, hogy ez a válság milyen fenyegetés, nem elég siránkoznunk a közállapotokon, a rosszkedven, a silányságon, a kisebb-nagyobb válságtüneteken. A változtatást mindig magunkon kell kezdenünk. A magunk hitének, erkölcsi nézeteinek képviseletében, mások felé nyitottságban, karitatív munkában, mindennapi életünkben számtalan lehetőség kínálkozik a "civil" missziós munkára - hiszen ha ezzel a tudattal élünk és dolgozunk, minden tevékenységünk ebbe az irányba mutathat. Rövid távon ennek tudatosításában, tehát a vallásukat gyakorló emberek megerősítésében jelenti legtöbbet a városmisszió.

A napjainkat (melyek soha nem látott mértékben váltak kényelmesebbé és biztonságosabbá) fenyegető veszedelmek látványának jelentős része attól megrendítő, hogy a tudományok mai fejlettségi szintjén tudhatjuk és ezért tudnunk is kell, hogy hol hibázunk. Nemcsak a gazdaságról, az egészség védelméről, az éghajlat változásáról van szó, hanem a lelkünk és lényünk ismeretéről. Pszichológusok, teológusok, papok jól látják, hogy az ember önmaga és a világrend ellen elkövetett bűneivel miként sodorja magát végveszélybe. És mégis, mintha abba az irányba haladnánk, amely a pusztulás felé mutat. Nem mondom, hogy oda is vezet, mert nem muszáj végigmenni rajta: de a változtatáshoz elengedhetetlen, hogy fölmérjük erkölcsi felelősségünket, hogy elszánjuk magunkat életünk alapjainak újragondolására, a jóra való cselekvésre. Ehhez a magunkra eszméléshez van szükség a most látott missziós szándékra.

Amiből az is következik, hogy a városmisszió, tehát a nagyobb nyilvánosság elé lépés csak az egyik eleme feladatainknak. Igen, meg kell mutatni, hogy nemcsak a fogyasztás, a mai "pláza-világ" felé lehet mozdulni, hanem a magunk belső értékei és a mindannyiunk fölötti világ felé is!

Minden tevékenység, amellyel az ember a világon változtatni akar, viszszahat ránk is, minket is megváltoztat. Erre is szükségünk van, amikor az egyház a világ felé nyit. Hinnünk kell abban, hogy ez a folyamat mindkét oldalt gazdagítja, mert nemcsak a világnak van szüksége a kereszténységre, hanem a keresztényeknek is a világra.

(A szerző a Magyar Köztársaság korábbi elnöke.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu