Uj Ember

2007.09.30
LXIII. évf. 39. (3085.)

Városmissziós
különszám!

Főoldal
Címlap
Reményt kaptunk a jövőhöz...
Lezárult a budapesti városmisszió
Amit az egyház kínál...
Főpásztorok kerekasztal-beszélgetése
Krisztussal a cigányok szolgálatában
Pekingi püspökszentelések
Nincs vége...
Lelkiség
Amíg nem késő...
Szentírás-magyarázat
A dúsgazdag és a koldus Lázár
Homíliavázlat
"Tisztítsd meg, Uram, szívemet és ajkamat!"
LITURGIA
A hét szentjei
A hét liturgiája
C év
Katolikus szemmel
Eszméljünk!
- Városmisszió, 2007 -
Missziós mérleg
Sajtótájékoztató a Duna-palotában
Pozitív, sőt biztató...
Ruini bíboros értékelése budapesti tapasztalatairól
Morzsák a misszióból
Élő egyház
Iskolák nehéz helyzetben
Szombathelyi egyházmegye: oktatás, szerkezeti átalakítás
Építő ősök nyomában Gyimesfelsőlokon
Berszán Lajos Magyar Örökség-díjas
Kevesebb tanár, több diák
Az oktatás helyzete a győri egyházmegyében
"Menjetek és hirdessétek..."
Egyházközségi kommunikációfelelősök találkozója Nyíregyházán
Az ébredés ára
Karizmatikus találkozó Kaposvárott
Pro Urbe Budapest-díjat az önkénteseknek!
Élő egyház
A reménység embere
Fórum
Különleges kegyelemként tekintette hivatását
Egy kidőlt faóriás emlékezete
Tűnődés a hétről
Az Olvasó írja
Emlékezés Piusz pápára
Fórum
Remény a városban
Szentmise a Gellért-hegyen
"A Madonna vezette a kezemet..."
A pápák fotósa Budapesten
Elbocsátott vadak...
Misszió a város szélén
Balczó András a boldogságról
Bíboros a Moszkva téren
Fórum
Tanúság Krisztus derűjéről
Huszonöt éve nyílt meg a vak gyerekek otthona
Zágráb az európai egyetemistákért
Fórum
Hívom és küldöm a családokat
Októberben, Szent Erzsébet évében
A Biblia napja és éve
Közelebb kerülni a Szentíráshoz
Száz év a bölcsesség derűs kikötőjében
Ifjúság
Pillanatképek a városmisszióról
Isten patikája
Zenék, arcok, angyalok
Merre tovább? - élet a városmisszión túl
Történetek a csodáról
A bizalom csodát tesz
REJTVÉNY
Lóugrás
Programajánló
Nagymarosi ifjúsági találkozó
Kultúra
"Hitetlen vagyok, vergődő magány"
Ötven éve hunyt el Szabó Lőrinc
"Föl-földobott kő"
Száz éve született Radványi Géza filmrendező
incognito
Nem a szöveg a fontos
Hazatért...
Polcz Alaine halálára
Fórum
Egy szemlélődő mosoly a világ szívéből...
Szent Erzsébet csodája Teréz anya nővéreinek rigai házában
Gyermekrajzok nyelvén Szent Erzsébetről
Kiállítás Hatvanban
Szent Márton püspök Liechtensteinben
Mozaik
Szent Jeromos
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
Fényképek tükrében
World Press Photo - 2007
Szent Mihályra alig gondoltam...
Álmodik a múlt
Ügyetlen mókus

 

LITURGIA

"Tisztítsd meg, Uram, szívemet és ajkamat!"

Ezen a vasárnapon a templomokban akár egyszerűbb formában, de ünnepélyesen is a Szentírással való bevonulással kezdődhet a mise. A Szentírás vasárnapja van, de - bár a liturgiában ma nem ünnepeljük - Szent Jeromosra is emlékezik az egyház. Ő készítette el a Biblia latin nyelvű fordítását, a Vulgátát, amelyet még ma is használunk.


A liturgia ünneplései elképzelhetetlenek a Szentírás használata nélkül. Jézus már az emmauszi tanítványoknak is útközben az Írásokat magyarázta, és ettől - ahogy elbeszélték - "lángolt a szívük". Már az apostoli kor híradásaiból is tudjuk, hogy a Szentírás olvasása hozzátartozott a liturgikus ünneplésekhez. Szent Jusztinosz (+170 körül) már fel is sorolja, hogy a misén felolvastak a prófétákból, a levelekből és evangéliumi részlet is szerepelt.

A liturgiában való forma a teljes miserend kialakulásával valósult meg. Először külön könyvekben csak a kezdő és befejező szakaszokat közölték. Az idő múlásával már mindegyiknek külön könyve volt, a liturgikus év, illetve az ünnepek szerint összeválogatva a megfelelő részeket. Az már a teljes misekönyv kiadásával valósult meg, hogy a liturgikus és a biblikus szövegeket egyetlen könyvbe helyezték és adták ki. Ennek legjelentősebb kiadása a Szent V. Piusz pápa féle Missale Romanum 1570-ből. A II. vatikáni zsinat után készültek az olvasmányos könyvek, amelyek a liturgikus év minden napjára adnak - megfelelő rend szerint - bibliai részeket.

A mise végzésében kiemelt szerepet és ünnepélyességet kapott az evangélium hirdetése. Az evangéliumos könyvet az oltárra helyezték, tömjént tettek a füstölőbe, majd a diakónus - átérezve méltatlanságát - áldást kért a misézőtől, és szíve tisztaságáért könyörögött. Ez az ima csak a XIII. századból való, de rávilágít arra a lelkületre, amit az egyház mindig érzett, ha Urunk tanítását hirdette. Tisztítsd meg szívemet és ajkamat, mindenható Isten, miként Izaiás próféta ajkát a tüzes parázzsal megtisztítottad: méltóztassál engem is kegyes irgalmaddal megtisztítani, hogy szent evangéliumodat méltón hirdethessem, a mi Urunk által - fejezte be mélyen meghajolva végzett imáját a diakónus.

A miséző pap áldásával ugyancsak az evangélium hirdetésének magasztos feladatát említve így szólt: Az Úr legyen szíveden és ajkadon, hogy méltó és illő módon hirdesd szent evangéliumát - és megáldja az evangélium hirdetésére vonuló diakónust. Az ünnepélyességhez még hozzátartozhat az evangéliumos könyv megfüstölése. A végén pedig a hívek felkiáltása: Áldunk téged, Krisztus. A pap válasza: Az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára.

Az ünnepélyességet hangsúlyozza az evangéliumot megelőző ünnepi ének, az Alleluja. Az ókeresztény bazilikákban külön kiemelt helye volt az evangélium hirdetésének, az ambó, amely ma csak nagyon visszafogott módon van jelen modern templomainkban, de kiemelt szerepe és jelentősége mindenképpen látható.

A mai vasárnap vegyük észre, hogy az Isten üzenete, a Szentírás könyvei által menynyire jelen van egyéni és közösségi életünkben, de kiemelten szerepel minden liturgikus ünneplésünkben, különösen a misében. Istennek legyen hála - mondhatjuk nagyon sokszor a Biblia igazságainak egyre mélyebb megismerése után.

Verbényi István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu