 |
 |
 |
 |
2007.09.30
|
Városmissziós
különszám! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
LITURGIA "Tisztítsd meg, Uram, szívemet és ajkamat!" Ezen a vasárnapon a templomokban akár egyszerűbb formában, de ünnepélyesen is a Szentírással való bevonulással kezdődhet a mise. A Szentírás vasárnapja van, de - bár a liturgiában ma nem ünnepeljük - Szent Jeromosra is emlékezik az egyház. Ő készítette el a Biblia latin nyelvű fordítását, a Vulgátát, amelyet még ma is használunk.
A liturgia ünneplései elképzelhetetlenek a Szentírás használata nélkül. Jézus már az emmauszi tanítványoknak is útközben az Írásokat magyarázta, és ettől - ahogy elbeszélték - "lángolt a szívük". Már az apostoli kor híradásaiból is tudjuk, hogy a Szentírás olvasása hozzátartozott a liturgikus ünneplésekhez. Szent Jusztinosz (+170 körül) már fel is sorolja, hogy a misén felolvastak a prófétákból, a levelekből és evangéliumi részlet is szerepelt. A liturgiában való forma a teljes miserend kialakulásával valósult meg. Először külön könyvekben csak a kezdő és befejező szakaszokat közölték. Az idő múlásával már mindegyiknek külön könyve volt, a liturgikus év, illetve az ünnepek szerint összeválogatva a megfelelő részeket. Az már a teljes misekönyv kiadásával valósult meg, hogy a liturgikus és a biblikus szövegeket egyetlen könyvbe helyezték és adták ki. Ennek legjelentősebb kiadása a Szent V. Piusz pápa féle Missale Romanum 1570-ből. A II. vatikáni zsinat után készültek az olvasmányos könyvek, amelyek a liturgikus év minden napjára adnak - megfelelő rend szerint - bibliai részeket. A mise végzésében kiemelt szerepet és ünnepélyességet kapott az evangélium hirdetése. Az evangéliumos könyvet az oltárra helyezték, tömjént tettek a füstölőbe, majd a diakónus - átérezve méltatlanságát - áldást kért a misézőtől, és szíve tisztaságáért könyörögött. Ez az ima csak a XIII. századból való, de rávilágít arra a lelkületre, amit az egyház mindig érzett, ha Urunk tanítását hirdette. Tisztítsd meg szívemet és ajkamat, mindenható Isten, miként Izaiás próféta ajkát a tüzes parázzsal megtisztítottad: méltóztassál engem is kegyes irgalmaddal megtisztítani, hogy szent evangéliumodat méltón hirdethessem, a mi Urunk által - fejezte be mélyen meghajolva végzett imáját a diakónus. A miséző pap áldásával ugyancsak az evangélium hirdetésének magasztos feladatát említve így szólt: Az Úr legyen szíveden és ajkadon, hogy méltó és illő módon hirdesd szent evangéliumát - és megáldja az evangélium hirdetésére vonuló diakónust. Az ünnepélyességhez még hozzátartozhat az evangéliumos könyv megfüstölése. A végén pedig a hívek felkiáltása: Áldunk téged, Krisztus. A pap válasza: Az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára. Az ünnepélyességet hangsúlyozza az evangéliumot megelőző ünnepi ének, az Alleluja. Az ókeresztény bazilikákban külön kiemelt helye volt az evangélium hirdetésének, az ambó, amely ma csak nagyon visszafogott módon van jelen modern templomainkban, de kiemelt szerepe és jelentősége mindenképpen látható. A mai vasárnap vegyük észre, hogy az Isten üzenete, a Szentírás könyvei által menynyire jelen van egyéni és közösségi életünkben, de kiemelten szerepel minden liturgikus ünneplésünkben, különösen a misében. Istennek legyen hála - mondhatjuk nagyon sokszor a Biblia igazságainak egyre mélyebb megismerése után. Verbényi István
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
