Homíliavázlat

A dúsgazdag és a koldus Lázár

A példabeszéd szembeállítja egy névtelen gazdag és egy Lázár nevű szegény e világi és túlvilági sorsát. Itt a földön a gazdag jólétben, minden kényelmet és örömet élvezve közönyösen nézi a szegény koldus nyomorát, szenvedését. Odaát viszont a koldus Ábrahám kebelén élvezi a boldogságot, míg a dúsgazdag a pokolban gyötrődik, mivel életében nem gyakorolta a felebaráti szeretetet.

Kettőjük között most már átjárhatatlan szakadék tátong.

Hiába is könyörgött a gazdag Ábrahámhoz, hogy - ha már gyötrődését nem enyhítheti Lázár, legalább - küldjön üzenetet élő rokonainak, hogy világosítsa fel őket, milyen sors vár rájuk: ha nem törődnek Isten törvényével, ha nem gyakorolják a szeretetet.

És következik a példabeszéd csattanója: "Van Mózesük és prófétájuk... Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor a visszatérő holtnak sem hisznek!"

Jézus az evangéliumban gyakran szól a kárhozat lehetőségéről, a pokol (a kárhozat) gyötrő kínjairól, az utolsó ítéletkor az Atya jobbjára vagy baljára állítottak kétféle sorsáról.

Bármennyire is képletesnek vesszük a pokol tüzét és a kárhozat gyötrelmeit kiszínező keresztény hagyományt, annyit mindenképpen hinnünk kell, hogy lesz isteni igazságszolgáltatás, a Bíró végül szétválasztja a tiszta búzát és a konkolyt. Isten irgalmas Atya: mindenkinek felajánlja az üdvösséget, hiszen a boldogságban való részesedésre teremtett bennünket, és Fiát adta értünk, hogy örökké éljünk.

Nem ítél rögtön, ha súlyosan vétkezünk, visszavárja a tékozló fiút, keresi az elveszett bárányt, elhagyva a kilencvenkilenc igazat, türelmesen vár a végítéletig: nem tépi ki a konkolyt a növekvő búzából.

És ha a tőle elforduló, ellene lázadó balga ember a végsőkig kitart lázadásában becsukódva a Szeretet előtt, nem semmisíti meg teremtményét, hanem - szenvedve - ezt mondja: "Ember, legyen meg a te akaratod!" És ez lesz a kárhozat: az önző ember, az öntelt becsukódik, elvágja magát a szeretetközösségtől, és üressége poklába zárkózik.

A kárhozat valamennyiünk számára valós lehetőség: "mélységet és komolyságot ad az isteni miliőnek" (Teilhard). Azt azonban soha nem állíthatjuk egyetlen személyről sem, hogy elkárhozott. Jeles teológusokkal vallhatjuk: mivel Isten mindenkit üdvösségre hívott, és mindenkinek megadja az elegendő kegyelmet, hogy el is nyerje - ajándékként! az üdvösséget, remélhetjük, hogy mindenki előbb-utóbb (kellő tisztulás és a vele járó szenvedés után) eljuthat az üdvösségre.

Igaz, "onnan" senki sem jött vissza, hogy elmondja figyelmeztetésül, milyen a megholtak sorsa, de a keresztény üzenet a feltámadásról elég a hívőknek: ha itt a földön követték Krisztust, követik majd a dicsőségben is. A feltámadás a keresztény üzenet lényege, ahogy Szent Pál még jóval az evangéliumok előtt hirdette a korintusiaknak (1Kor 15). Kérjük a kegyelmet, hogy hinni tudjunk Isten irgalmas emberszeretetében és az örök életben!

Szabó Ferenc SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu